2014. április 27., vasárnap

12. fejezet - Érzések?!


Sziasztok! Két hét után itt az új rész, ne haragudjatok a késésért, nem volt kedvem írni, és az új blogon gondolkoztam. Talán utálni fogtok emiatt a rész miatt, mert tele van párbeszéddel és alig van benne normális leírás, de jelenleg ennyire futotta, ne haragudjatok! A véleményeket köszönöm az előző fejezethez, hamarosan válaszolok rájuk. Remélem ehhez a részhez is sokan írtok majd, nagyon jól esne. Na nem szaporítom tovább a szót. Jó olvasást, várom a véleményeket! :)





Múlthét óta egyre többet vagyok Mr.Styles-szal, aki megkért, hogy a munkahelyen kívül inkább tegeződjünk és hívjam Harrynek. Eleinte zavarban éreztem magam és mindig el felejtettem, hogy tegeződünk, de a nézéséből mindig rájöttem, hogy valami rosszat mondtam így egyből leesett. A múlt heti vacsora remekül sikerült, rengeteg dologról beszélgettünk és úgy érzem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Sokkal komolyabb témák kerültek szóba, mint általában és semmi kétségem afelől, hogy bárkinek elmondaná. Megbízom benne, valamiért kiérdemelte és, ahogy észrevettem ez kölcsönös. Egy újabb oldalát ismertem meg, ami tetszik, mert tudom, hogy komolyan veszi a családi dolgokat és mindenkinek a segítségére siet, ha törik, ha szakad. A mai napunk lazább, vagyis kinek mi, nekem például keveset kell dolgoznom, mert a cég este ünnepli a 10. Évfordulóját, így nincs sok dolgom, mert a fő-fők rendezik az egészet, valamint rendezvényszervezők. Harry megparancsolta, hogy négy óránál többet nehogy merjek dolgozni, mert kipihentnek kell lennem éjjelre, ugyanis én leszek a párja és rengeteg fotós és újságíró jön, hogy a világ egyik legsikeresebb vállalatának évfordulójáról írhassanak. Mielőtt megsértődhettem volna, hogy azt meri állítani, hogy nem vagyok szép, ha kicsit fáradtabb vagyok, kijelentette, hogy persze gyönyörű lennék így is, úgy is. Szokás szerint elpirultam, mire elmosolyodott, majd megjegyezte, hogy jól áll a vörös. És száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem a ruhám színére gondolt.
- Miss Freese, mit keres még itt? Mondtam, hogy nyugodtan menjen haza – szólalt meg egy mély hang az ajtó irányából. Mr. Styles volt az, aki már ment is az irodájába, hogy valamit felkapjon és száguldott vissza hozzám.
- Gyerünk Angel pakolj, hazaviszlek – hangja kedves volt, mégis magabiztos. Gyorsan összepakoltam ami kell, aztán még körbenéztem, és rájöttem, hogy nem fejeztem be egy reklám anyagot.
- Egy pillanat csak még kell valami – hadartam, mire Mr. Styles megrázta a fejét és megragadta a kezem.
- Miss Freese, elismerem a munkáját, de ma nem fog hazavinni egyet sem. Ezen a napon csakis az estére készülődjön, komolyan. Csinálja azt amit a többi nő, órákig a szekrény előtt állni, hogy nincs mit felvennie, végül elmegy inkább vásárolni, meg tudja…amit szoktak, maga a hölgy – hitetlenül felnevettem.
- Mr. Styles? A ruhám már rég megvan, csak tusolnom kell, sminkelni és magamra ölteni a ruhát, semmi más dolgom nincs – kuncogtam el magam.
- Oh – állt meg egy pillanatra -, mindegy, a lényeg, hogy ma nem dolgozhatsz, különben kirúglak. És most komolyan beszélek Angel. Elviszlek valami szépségszalonba, hogy múljon az idő, aztán mikor akarsz, lelépsz, vagy, ahogy gondolod.
- Nem megyek szépségszalonba, most nem költhetek rá – hajtottam le a fejem, s elpirultam szégyenemben.
- Mi? É-én azt hittem elég a fizetés, amit kapsz, hogy eltartsd magad. A fenébe Angel miért nem szóltál, hogy megszorultál? Mégis mennyit fizetsz azért a putriért? Esküszöm, egyszer feldühödök és kiszedlek abból a lakásnak nem mondható valamiből és veszek neked egy házat, kerttel meg mindennel. Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy veszélyben vagy – nagy szemekkel néztem rá.
- Nem szorultam meg, csak drága volt a ruha és már nem fér már sok kiadás a hónapban, de semmi rosszra ne gondolj, egyszerűen csak ebben a hónapban nem vehetek semmi mást az ételen és további háztartási dolgokon kívül.
- Tessék? Mégis mennyibe fájt az a ruha, hogy már nem költhetsz sokat? – kérdezte hitetlenkedve. Pironkodva hajtottam le a fejem, nem szándékozom elmondani neki, mert akkor ki akarja majd fizetni, amit én nem engedek.
- Nem mondhatom el, mert akkor majd ki akarod fizetni, és nem fogod megtenni, mert nem engedem. Én csináltam magamnak a bajt és cseppet sem bántam meg, hogy megvettem azt a ruhát. Ha este meglátsz, lehet te sem fogod bánni, szóval fogd be és vigyél haza, majd találkozom Jakekel.
- Igenis hölgyem – mosolygott, s előre engedett a kocsihoz, majd kinyitotta nekem az ajtót, végül megkerülte a járművet és beült mellém, majd elindultunk.
- Akkor hányra is kell kész lennem? – kérdeztem már vagy századjára, bár tudtam, hogy fél nyolcat beszéltünk, de hátha változtatott a tervén. Az elmúlt hetekben kiismertem annyira, hogy tudjam kiszámíthatatlan dolgokkal állít elő, kiszámíthatatlan pillanatokban.
- Marad a fél nyolc, de ha tényleg úgy gondolod, hogy nem fogom bánni a ruhaválasztást, lehetséges, hogy előbb kell mennem, hogy legyen időm a nyálamat csorgatni és téged nézni – a szememet forgattam és egy kisebbet boxoltam a vállába.
- Jó elég már a bókokból, komolyan olyan idegesítő vagy – szólaltam fel duzzogva.
- Áh, ez remek. Miért vagyok bosszantó? – kérdezte nagy vigyorral az arcán, s egy pillanatra felém fordult.
- Mert mindig zavarba hozol és egész nap vörös a fejem, és ha ez még nem lenne elég, meg is jegyzed, hogy pirosabb vagyok a legérettebb paradicsomnál is – elkuncogta magát, majd végigsimított a combomon. Lemerevedtem, az összes érintése úgy hat rám, mint valami áramütés. Rá emeltem a tekintetem, ő pedig levette a kezét a lábamról és tovább nézte az utat. A légzésem nem volt normális és a belül dobogó szívem sem a rendes ütemét játszotta.
- Most is ezt csinálod – motyogtam halkan, mire jobban elnevette magát. Pár perc múlva megérkeztünk a lakásomhoz, amit egy fintorral az arcán reagált le.
- Komolyan nem akarsz máshova költözni, egy hét múlva össze fog dőlni és, ha te bent leszel ebben a putriban és bármi bajod esik, esküszöm, elátkoztatlak, mert nem hallgattál rám.
- Túlkomplikálod, nincs semmi baja, kicsit romos, de ez van, nekem megfelel és ezt ki is tudom fizetni – forgattam a szemeim, majd kiszálltam a kocsiból, ő is követett, s fel is kísért.
- Tuti, hogy nem éri meg ezért annyit fizetni amennyit te adsz érte. Komolyan Angel, keresek neked valami normális lakást és beszállok a bérbe, csak költözz el innen – nézett rám komolyan és megállított a lépcsőfordulóban. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, s csak néztem azokat a gyönyörű smaragdzöld íriszeket. Miért van rám ilyen hatással? Istenem legszívesebben megcsókolnám itt és most és csak úgy rátapadnék, mint egy pióca. Csakhogy ez a valóság és nem az álmaim, szóval ilyesmiről szó sem lehet.
- Nem engedem, hogy kisegíts, komolyan Harry fejezd be. Jó nekem ez a lakás, nincs ennek semmi baja – néztem vissza rá ugyanolyan komolysággal és határozottsággal a szememben, majd kibújtam a karjai közül és elindultam felfele, ám ő újra megállított és nekitolt a falnak.
- Figyelj…
- Nem beszélhetnénk meg fent? Az összes szomszéd ki fog jönni és hidd el nincs szükségem újra az anyám prédikációjára – vágtam közbe, mire bosszúsan felsóhajtott és kiengedett karjai fogságából, s felfele intett, hogy menjek előre. Persze biztosan a hátsómat stíröli a kis sunyi.
Elővettem a kulcsomat, majd bedugtam a zárba és kinyitottam az ajtót, előre engedtem Harryt, s mentem utána. A nappaliban letettem a táskám az asztalra, majd megszabadítottam lábaim a kissé már kényelmetlen magas sarkú cipőtől.
- Ülj le, kérsz valamit inni? – kérdeztem majd a konyhába mentem, hallottam, ahogy kiabál, hogy kér egy kávét, én pedig egyből fel is tettem. Kivettem a gyümölcsös tálból egy almát, s visszamentem Harryhez.
- Szóval, figyelj rám. Tudom, hogy nem akarod, hogy kisegítselek, de a fizetésed megemelhetem, hiszen megdolgozol érte, szóval kérlek szépen, keressünk egy házat, ami nem omladozik – nézett rám könyörgő szemekkel, s mire eljutott volna az agyamig az információ a kábaságtól, melyet csillogó szemei és szexin mozgó ajkai váltottak ki belőlem, már bólintottam is egyet.
- Vagyis nem, nem tuti, hogy nem! – ráztam meg a fejem és hevesen tiltakoztam. Harry értetlenül nézett rám, majd elmosolyodott.
- Remek, holnap reggel jövök, hogy mit találtam, most megyek. Sok dolgom van, fél nyolcra itt vagyok – adott egy puszit az arcomra, majd eltűnt. Egyből elvörösödtem, majd eszembe jutott, hogy én feltettem a kávét főni.
- De a kávé – szóltam a csukott ajtónak, majd felsóhajtottam és a konyhába mentem, hogy lezárjam a kávéfőzőt. Kiöntöttem magamnak egy bögrével, majd a nappaliba mentem. Megkerestem a telefonom és írtam Jake-nek, hogy jöjjön át, ha tud.

„Ha tudsz, gyere át.xx A. „
„5 perc.xx J.”

Jake tényleg ott volt öt percen belül az ajtómban, s otthonosan beengedte magát és ledobta magát a kanapéra.
- Na mizu? Mi történt ma a főnökkel? – kérdezte kacéran, majd húzogatni kezdte a szemöldökét, én magam is leültem mellé, majd a lábaimat az ölébe tettem.
- Ah, ne is mondd, rábólintottam, hogy elköltözök innen és megemeli a fizetésem.
- De, hát az csak jó nem? Várj, miért költöznél el? – esett le neki hirtelen mit is mondtam. Ráncolt homlokkal nézett rám.
- Harry úgy gondolja nem biztonságos ez az épület és bármikor bajom eshet, ezért azt akarja, hogy költözzek el innen. Hiába mondtam neki, hogy nekem tökéletes ez a lakás és fizetni is tudom, addig nyaggatott, míg beleegyeztem – pirultam el, mert a mondatom utolsó része, talán nem is olyan igaz.
- Ohó, mi történt még? Miért vagy vörös, mint a rák? –kérdezte nevetve, mire még jobban elvörösödtem. A francba, én nem akartam, hogy az érzéseim kitudódjanak…amik persze nincsenek is.
- Semmi, a lényeg, hogy most el kell költöznöm innen – mondtam és sóhajtottam egyet. Jake rám nézett, majd hirtelen felnevetett.
- Angel, ugye tudod, hogy nem kell elköltöznöd? – nevetett tovább majd elkezdte babrálni a harisnyám. Elhessegettem onnan a kezét, mondván fel fog futni.
- De, igenis el kell, Harry azt mondta keres valami lakást – mondtam, nem értem mire akar kilyukadni.
- Édesem, mondd csak, nem érzel te valamit a drága főnökúr iránt? – meghökkenve néztem rá. Az tény, hogy vonzódom hozzá, de, hogy érezzek is valamit iránta, munkakapcsolaton kívül az teljességgel kizárt…azt hiszem.
- Mi? Ugyan már, hülyeségeket beszélsz. Lehet, hogy vonzódom hozzá, mert azért valljuk be jó pasi, sőt…, de hogy érezzek iránta bármit is az…
- Totál érthető – mondta ki Jake. Nem- nem érthető, nem érzek iránta semmit.
- Jake, én nem érzek iránta semmit, hülyeség. Harry a főnököm, én csak az asszisztense vagyok, semmiféle érzelem nincs köztünk – hadováltam össze-vissza. Jake vállat vont, majd felállt és kiment a konyhába, majd egy bögre kávéval jött vissza.
- Szerintem meg, oda meg vissza vagy érte. Szóba kerül és már is vörös vagy, elköltözöl csupán, mert ő azt mondja, hogy el kell, ja és tuti, hogy nem azért egyeztél bele, mert annyit nyaggatott, sokkal inkább, mert elbambultál és jöttek azok a szexi gondolatok mi? – vigyorgott, mire újra elvörösödtem. Jake ismer ez tény és való, na de honnan tudja, hogy elbambultam és jöttek a gondolatok?
- Honnan tudsz te ilyeneket?
- Drágám, az összes nő így egyezik bele, hogy megismerkedjen a kisJake-kel. Annyira elbambulnak, hogy azt sem tudják, hol vannak – vágtam egy fintort.
- Na, erre nem voltam kíváncsi – mondtam. Egy kisebb csend következett, majd eszembe jutott, hogy Jake még nem is tud a céges buliról.
- Ma este céges buli lesz, és a főnököm visz el – mondtam a fekete tv-t bámulva. Jake rám nézett.
- Az komoly, miben mész? – kérdezte. Jake divatfotós is, szóval érthető, hogy érdekli miben is jelenek meg egy rendezvényen, főleg, hogy a főnököm oldalán megyek.
- Pár napja vettem egy ruhát, borzasztó drága volt, de cseppet sem bánom – bementem a szobámba, s levettem a karfán lógó csodaszép ruhámat. Mikor Jake meglátta, szó szerint leesett az álla, majd közölte, hogy Harry el fog ájulni és nem biztos, hogy odaérünk arra a céges bulira.
- Hagyd már abba, nem lesz semmi – ütöttem vállon.
- Vagy mégis, majd meglátjuk – vigyorgott sokat sejtően.

Este hatkor kezdtem el készülődni estére, hosszú fürdőt vettem, majd megcsináltam a hajam és a sminkem, végül magamra öltöttem a ruhámat, és megkerestem a hozzá legjobban illő cipőt. Pontban fél nyolckor csengettek, így az ajtóhoz siettem, s egy parfümfújás közepette ajtót nyitottam az én szexi főnökömnek. A haja kócos volt, mint mindig, fekete öltönye simább volt, mint eddig bármikor, a nyakkendője tökéletesen állt rajta, végül a mosolya sem maradt el. Rajtam legelő tekintetének hatására elpirultam, mint egy tizenéves kislány, majd egy szerény mosolyt villantottam. - Jó leszek így?- kérdeztem feszengve. Kérdésemre leesett az álla. - Tökéletes, bár azt hiszem, a mai este nem téveszthetlek szem elől – mondta, majd felsóhajtott.
- Tessék? Miért nem? – kérdeztem, hiszen nem értettem mire is gondolt. Megfogta a kezem, majd körbeforgatott, hallottam, ahogy lélegzete elakadt, majd nyelt egy nagyot.
- Úristen, nincs más ruhád? – kérdezte ugyanúgy feszengve, mint ahogy én éreztem magam. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
- Szó sem lehet róla, egy csomó pénzt kiadtam ezért a csodáért, nem halasztom el az alkalmat, hogy viselhessem – ütöttem mellkason.
- Rendben. Előre félek a többi céges bulitól. Jézusom Angel, őrjítően szexi vagy – lélegzetem elakadt szavai hallatára, úgy látszik a vonzódás kölcsönös. Ugyanúgy nyeltem egy nagyot, ahogy az előbb Ő tette, majd gyorsan dadogtam valami olyasmit, hogy „egy pillanat, hozom a táskám”, és befutottam érte. Vörös fejjel mentem vissza hozzá, s bezárva az ajtót elindultunk a számomra első Styles Reklámügynökség céges partijára. 


10 megjegyzés:

  1. Wow, ez nem semmi! :D A ruha tényleg szexi! :D Várom a kövi részt!!!

    Pusz: Franci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziiia! :D Akkor jót választottam.:DD Hamarosan hozom.;)
      Gabi Gab xx

      Törlés
  2. hàt ez nagyon jó lett. :))

    VálaszTörlés
  3. olyan aranyosak :D wáá nagyon imádom ezt a blogodat is :D amúgy a ruháról annyit hogy tényleg szexi :D jó félét választottál :) imádom ebben a szerepben Harryt na jó amúgy is :D de így nagyon szexi ahogy elképzelem magamnak :d nagyonjó lett siess a következővel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia!
      Ugyeee?? Szerintem is.:D Örülök, hogy tetszik a blog.:D Na így megnyugodtam, hogy tényleg jó ruhát választottam, barátnőim segítségével.:D Hamarosan hozom a kövit..:D
      Gabi Gab.xx

      Törlés
  4. Nagyon jókat írsz .....várom a kövit.... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia!
      Köszönöm, hamarosan hozom.:)
      Gabi Gab.xx

      Törlés