11. fejezet - Nehéz eset

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Nem is tudom mit mondjak, nem olvastam át, bevallom lusta voltam, holnap, kijavítom ígérem a hibákat, szóval ne haragudjatok, ha találtok benne párat.:)

Jó olvasást, várom a véleményeket! :)

Este kilenckor hazaérve édesanyám várt rám. Van kulcsa a lakásomhoz, így nem gondolkodtam azon, hogy jutott be, mégis meglepődtem, hogy itt van. Mint mindig most is kosztümöt viselt, ami makulátlan volt, magas sarkú lakk cipőt viselt és a haja kontyban volt. Arcán ott volt egy hamis mosoly, de még így is ridegnek látszott.

- Anya te meg, hogy kerülsz ide? – meglepődve kérdeztem, ő pedig annál nyugodtabban, és mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy itt van válaszolt.

- Természetesen azért jöttem, hogy meg nézzem, hogy vagy. Na meg, Janet mesélt valami fiatalemberről, aki körülötted legyeskedik. Házasodni készülsz? Miért nem mondtad el?- a szememet forgattam, Janet hát persze. A szomszédomban lakik egy nő, aki anyám korabeli és mikor beköltöztem életadóm első dolga az volt, hogy leellenőrizze a szomszédjaim. Természetese Mrs. Jones-sal egyből megtalálta a közös hangot, így minden kis lépésemről beszámol neki. Úgy látszik észrevette, hogy az újdonsült főnököm sokat jár erre fele így leadta a drótot.

- Anya, nem készülök férjhez menni. Aki erre járt körülbelül kétszer az a főnököm volt – anyám fenyegetően nézett rám.

- Mr. Grant nem a húszas éveiben jár, Janet pedig azt mondta 25 évesnél több nem lehet a férfi. Mondd meg, ha férjhez akarsz menni. Nehogy nekem titokban házasodj Las Vegasban. Még a végén kiraknának a klubokból, hogy így elzüllött a lányom – újra a szemeimet forgattam, anyám túloz, mint mindig. És most is az a fontosabb, hogy a nagyobb rendű embereknél jó benyomást keltsen és nem az, hogy mi van a lányával.

- Új munkahelyem van. A Styles reklám ügynökségnél dolgozom és a főnököm Harry Styles. Azért volt itt, mert ma elkéstem volna a munkából, ha nem jön el értem, múlthéten pedig Párizsban voltunk konzultáción Mr. Grant-tel, és Mr. Styles hazahozott a reptérről, ennyi. Nem lesz semmiféle házasság, főleg nem ezzel az emberrel – még a hideg is kiráz, ha rá gondolok, hogy jó vagy rossz értelemben, még nem sikerült rájönnöm, de mindenáron azon vagyok, hogy rossz értelemben legyen. Ez az ember, hatással van rám, elgyengülök tőle, ami roppant idegesítő. Tornáztatnom kell magam, hogy még véletlenül se forduljon elő többet olyan, mint amilyen ma történt az irodában. Csak egy figyelmetlenség volt. Bár azt kértem tőle, felejtse el mi volt, nekem beleégett a kép, az érzés az agyamba és a világért sem tudom onnan kitörölni.

- Styles, Patrick Styles az apja? Az ő vállalatuk a legjobban működő most az iparban, kislányom el ne rontsd ezt az esélyt, és legyél minél többet azzal a férfival, még jól jöhet. Remek férj jelölt, kislányom vesd be a csáberődet, ezzel a férfival megütnéd a főnyereményt, sosem lenne gondod az anyagiakkal.

- ANYA! Nekem nem a pénz számít egy kapcsolatban, és megvan a biztos anyagi hátterem, ezen ne aggódj. És nem fogok hozzámenni ehhez a férfihoz, tudod te milyen pökhendi egy alak? Folyamatosan zsarol, hogy menjek el vele valahova, a fene akar vele menni. Nem leszek a legújabb trófeája –anya örömében, mintha felsikkantott volna. Bárcsak tudnám, minek örül ennyire!

- Angel ez remek, oda van érted. Add meg magad neki, ez a férfi mindent megadhat neked a későbbiekben. Nehogy elengedd. Gondolj bele milyen csodás gyerekeitek lennének, az unokáim, Istenem, de csodálatos lenne – már majdnem elsírta magát a képzelgése miatt. Még hogy gyerekek, tőle. Hát anyám biztosan megbolondult.

- Jézusom anya, állj le. Nem lesz semmiféle unoka, semmi férj semmi. Ő csak a főnököm, a munkaadóm, semmi más, fogd fel! – szinte már kiabáltam. Soha nem akartam anyával így beszélni, de ez a helyzet megkövetelte tőlem, hogy nagyra nyissam a szám. Miközben édesanyám pislogva ült a nappaliban, az ajtónál csengettek. Ki a fene jön ilyenkor hozzám? Gyorsan az ajtóhoz siettem, s feltéptem az ajtót, már majdnem rákiabáltam az illetőre, hogy húzzon innen, mikor megláttam Mr. Styles-t.

- Óh, remek, megjött az emlegetett szamár –szegény férfi meglepődve figyelte, ahogy felsóhajtok és vöröslök a dühtől.

- Rosszkor jöttem? Csak egy kis vacsorát hoztam a túlóra miatt, vagy már evett? – kérdezte gyengéden. A szívem persze kalapálni kezdett és arra gondoltam, Úr Isten ő gondoskodik rólam! Ez nem lehet.

- Nem, még nem ettem, jöjjön beljebb, itt az anyám – szóltam nyugodtabb hangon és a halántékomat dörzsöltem. Lassan lépett el mellettem, nekem pedig egyből az orromba kúszott a férfias illata. Tekintetem felemeltem, s végig néztem rajta, ugyanabban a ruhában volt, mint az irodában, csak a zakóját vetette le, így a világoskék ing alatt nyugvó izmai most jobban kirajzolódtak. Istenem, meg akar ölni!

- Az édesanyja? Biztos nem zavarok? – megráztam a fejem, és beljebb invitáltam. Anyám még mindig a kanapén ült, s mikor meglátta Harryt, egyből felugrott, s bemutatkozott.

- Jó estét, Mrs. Freese vagyok, de szólítson csak Christinne-nek, ha jól gondolom, ön a lányom párja – mosolygott rá. Én pedig nagy szemekkel néztem rá, nem hiszem el, hogy ezt mondta neki. Te jó ég, mit gondolhat most rólam.

- Anya, Mr. Styles a főnököm, nem pedig a párom. Azt hiszem az elmúlt fél órában rendesen kifejtettem, ne láss bele dolgokat a semmibe! – ripakodtam rá. Mr. Styles csak mosolygott, majd kezet csókolt anyunak.

- Örülök, hogy megismerhetem Christinne, Harry vagyok. Bár szívesen lennék a lánya barátja, de nekem a munkaadó szerepe jutott – fejtette ki. Remek, most aztán biztosan le fog állni az anyám. A fejében szerintem már az esküvőnket tervezgeti. Édesanyám hatalmas mosolyt rakott az arcára és az eleinte rajta ülő ridegség egy másodperc alatt eltűnt.

- Oh, Angel nehéz eset, de megéri érte küzdeni, remek nő – szégyenemben még jobban elvörösödtem.

- Rendben anya, azt hiszem ideje menned, köszönöm, hogy meglátogattál, én is szeretlek, szia – toltam ki az ajtón. Nem hiszem el! Most dobtam ki az anyámat. És kettesben maradtam a főnökömmel, aki vigyorog.

- Megéri magáért küzdeni, hm, talán megfogadom az édesanyja tanácsát – nevetett.

- Elnézést, csak a szomszédom leadta a drótot, hogy párszor megjelent itt és azt hitte a pasim. Anya persze egyből idejött, mert azt hitte házasodni készülök, és inkább mondjam el, minthogy Las Vegasban menjek, férjhez csak úgy hirtelen. Hiába mondtam, neki, hogy ön csak a főnököm, látja mit művel. Maga persze adja alá a lovat, hogy szívesen lenne a barátom – csapok a mellkasára, mire feljajdul és nevetve hátrébb lép, hogy megtartsa az egyensúlyát -, most aztán biztos, hogy az esküvőnket szervezi a fejében, aztán majd megnézheti, ha pár hét múlva jön a konkrét tervekkel és az esküvőnk időpontjával! – mérges voltam a szomszédomra, a szüleimre és Mr. Styles-ra. Folyamatosan irányítani akarja mindenki az életem, elegem van belőle.

- Hé, nyugodjon meg – simít végig a karomon, a sírás határán állok, ő meg jön a világ legrosszabb nyugtató szövegével -, nem lesz semmiféle esküvői terv. Bár, én azért nem bánnám – mérgesen néztem rá, mire egyből visszavonta, amit mondott -, úgy értem, ki ne akarna elvenni egy ilyen csodálatos nőt, mint maga.

- Jó, már mindegy is, anyám úgysem áll le, míg nem talál nekem egy férjet, majd csak leszáll magáról. Milyen vacsorát hozott? – kérdeztem korgó gyomorral, kopogó szemekkel. Elmosolyodott és felemelt egy zacskót.

- Ananászos, tejszínes csirke, rizzsel és francia salátával. Remélem, megfelel – szinte éreztem az ízét a számban pedig még nem is láttam.

- Ah, Istenem, tökéletes. Itt együnk, vagy a konyhában? Hozok tányérokat, meg evőeszközt, addig keresne valami bort a kis szekrényben? – bólintott egyet és odalépett, hogy kiválassza a megfelelő italunkat.

Gyorsan befutottam a konyhába és vettem elő tányérokat, villákat és késeket. Mire visszaértem, már épp bontotta ki az üveget.

- Egy dugóhúzót kaphatnék?- mosolygott rám. Visszaszaladtam a dugóhúzóért, átadtam neki, s miközben ő a dugót operálta ki az üvegből, én pedig kiszedtem mindkettőnknek az ételt. Olyan gusztusos volt, hogy muszáj volt egy ananászt elcsípnem a doboz tetejéről. Kivettem két poharat a szekrényből, végül leültünk enni. Az első falatnál, muszáj volt felnyögnöm, az az isteni íz, ami szétáradt a számban, egyszerűen mennyei volt. A szememet csukva tartva élveztem a pillanatot. Mikor kinyitottam az íriszeim, egy gödröcskés mosollyal találtam szembe magam, s mintha a kezében megállt volna félúton a villa.

- Mi az leettem magam? – kérdeztem, majd lenéztem magamra, nem volt semmiféle kosz folt rajtam.

- Nem, csak tudja maga akaratán kívül meg fog egyszer ölni engem – mondta, én pedig nem tudtam mire gondol.

A férfi, mikor meglátta, ahogy Angel bekapja azt a kis falat ételt, és amilyen szexi hangon felnyögött, azt hitte itt a vég. Nem hazudott, amikor azt mondta a nő akaratán kívül meg fogja ölni. Attól félt nem fog mindenhová vér jutni a szervezetében, mert az összes a lába közé áramlik majd. Persze a hölgy, mit sem sejtve ette tovább az étket, ő pedig alig bírta ki, hogy ne húzza oda a székét mellé és etesse őt. Amilyen arcot tudott vágni mikor egy kis darabka is bejutott a duzzadt ajkai közé, fogalma sem volt róla, hogy a férfi halálának oka lesz ez. Harrynek egyből eszébe jutott Angel anyjának szavai, nehéz eset, de megéri érte küzdeni. Tudta, hogy igaza van, már az első pillanatban tudta, hogy ő bizony fekete leves lesz. De, hogy érdekelte-e? Cseppet sem, amíg él azon fog dolgozni, hogy ez a nő az övé legyen, testileg és lelkileg is.