10. fejezet - Felejtsük el

Sziiiasztok! 

Tudom, múltkor még azt írtam, hogy hétvégén hozom az új részt, de ma unalmamban neki álltam és megírtam, bár nem lett valami hosszú és eseménydús, de remélem megteszi. A lényeg amúgy, hogy nem olvastam át, és nem javítottam benne semmit, amiért elnézést kérek, csak most már fáradt vagyok és nincs kedvem hozzá, viszont megvárakoztatni sem akartalak titeket.

Egy új "írásmóddal" jelentkezek, ami külső szemszög. Sokkal könnyebb volt így írni, szóval lehet, hogy többször lesznek így írva a részek. 

Jó olvasást, várom a véleményeket.

Mr. Styles tudta, hogy ez az erős nő a közelében mennyire el tud gyengülni. Nem csak Angel volt ezzel így, hanem maga a férfi is. Nem tudta miért érzi azt, hogy őt nem szabad elengednie. Ha nem volt a közelébe, akkor folyton rá gondolt, ha a közelében volt, nem bírta levenni róla a szemét. Mint valami vírus megfertőzte a testét és mindig ott volt benne. Tudta, hogy türtőztetnie kellene magát, hiszen ezentúl, együtt fognak dolgozni, nem szabadna semmiféle kapcsolatot létesíteniük egymással a munkán kívül, de mikor reggel meglátta, hogy miben jelent meg, elvesztette az eszét és különféle képek jelentek meg a fejében arról, hogy mit művelne a nővel. Aztán később, mikor a kávézóban kilátszott a melltartójának csipkéje, hirtelen szűkebb lett a nadrágja és nem tudta, hogy helyezkedjen el, hogy ne legyen kényelmetlen és feltűnő. Csak rosszabb lett a helyzet, miután a szexuális életéről kezdtek beszélgetni. Harry agyában egyből az jelent meg, hogy mi lenne, ha ez a makacs, karakán hölgy is a szexuális életének részese lenne. Mikor Miss Freese elkezdte ócsárolni magát, hogy nem tökéletes Mr. Styles-ban egyre jobban nőtt az érzés, hogy meg kell tanítnia, hogy fogadja el magát úgy, ahogy van, hiszen tökéletesen fest. Talán nem veszi észre a körülötte lévő férfiak tekintetét, Harry viszont igen és nem tudja, meddig bírja még ki, hogy ne húzzon be az egyik embernek se, aki rá mer nézni és szinte levetkőzteti a szemeivel. S bár ő is ugyanezt csinálja, úgy gondolja, ehhez csak neki van hatalma. Érzi, hogy ő sem közömbös Angelnek, s mindent meg is tesz azért, hogy bebizonyítsa, igaza van. Látta, ahogy elgyengült tőle, ahogy a nyakát csókolta, szinte elolvadt a karjaiban. Mit meg nem tenne azért, hogy örökké a karjaiban tarthassa. Tudta ő maga is, hogy érte megéri küzdeni, akár az életét is feladná érte, az ő boldogságáért. Eddig talán a nők csak arra voltak, jók számára, hogy elkísérjék különböző céges partikra és néhány menetre az ágyban, de ő maga is tisztában volt vele, hogy nincs kiegészülve, valami hiányzik az életéből. Egy hölgy, aki a földön tartja, de olykor el is veszi az eszét. Miután Harry úgy gondolta, eleget kínozta már az asszisztensét, elhízódott tőle és újra a képernyőre meredt. Magában dühöngött, hogy engedett a csábításnak és ezt merte tenni vele, de nem bírta ki, Miss Freese nyaka annyira szexi és olyan kívánatos, hogy muszáj volt belecsókolnia. Ahogy a titkárnője belevájta körmeit a karjába, csak jobban begerjedt. Mi lesz vele ezek után? Hogy bírja ki, hogy ne érjen hozzá? Miss Freese még mindig szaporán vette a levegőt, s a feje lassan kezdett kitisztulni. Hogy engedhette ezt meg magának? És neki? Talán pofon kéne vágnia, gondolta, de mégsem, hiszen élvezte. Inkább felállt az asztaltól és halkan megszólalt.

- Ki kell mennem a mosdóba – Harry csak bólintott egyet. Angel kiment a női mosdóba, s majdnem sírva fakadt, amiért így elengedte magát. 

A fiatalabb Styles, kezeibe temette az arcát, s nem tudta elhinni, hogy ezt tette. Nem bír leállni, pedig muszáj lesz. Ez a nő egy angyal, épp ahogy a neve mondja. Nem szabad elveszítenie- pedig még meg sem kapta-, ha így folytatja, Angel fogja magát és felmond, ami a számára a véget jelenti. Még el sem kezdtek együtt dolgozni, de úgy érzi, nem tudna odafigyelni a munkára, ha Miss Freese nem lenne ott mellette. Vissza kell fognia magát, ha azt akarja, hogy egyszer cégvezető váljon belőle. Ha az apja megtudja mit művelt a nővel, azon nyomban kirúgja a nőt, őt pedig valószínűleg jól helyre tenné. De mit tehetne, ha egyszerűen nem bír ellenállni neki, ha annyira kívánja, hogy szinte beleroskad, ha egy napon nem lehetne az övé. Nem tudja mit is érez valójában, de egy biztos, vonzódik hozzá, ez kétségtelen, tudja jól, hogy Angel is ugyanabban a cipőben jár, csak egyikük sem mer vállalkozni a feladatra, hogy bevallják egymásnak. Talán még nem is lenne itt az ideje, hiszen alig ismerik egymást, szinte semmit nem tudnak a másikról, csak néhány lényegtelen dolgot. S, bár mindegyikük azon van, hogy ez az érzés, ami körülveszi őket eltűnjön, egyre kevesebb ideig tudnak meglenni egymás nélkül. Mr. Styles a hétvégén milliószor fel szerette volna hívni az asszisztensét, hogy egy pillanatra is láthassa, ám gyáva nyúl módjára megfutamodott, és inkább a munkába és a családba temetkezett. Ám ma reggel nem bírta tovább, muszáj volt felhívnia. A nő elkésett volna a munkából, s bár esze ágában sincs kirúgni ezt a csodát, mégis azzal fenyegetőzött. Angel mindig tesz neki egy lépést, mely megkönnyíti a dolgát, hogy láthassa, hogy játékosan zsarolhassa. Már csak pár randit kell kicsikarnia belőle és megüti a főnyereményt, gondolta. Aztán percekkel később rájött, ez így nem fog menni, ő nem határozhatja el magát egy nő mellett. Túl kockázatos. Az apja persze nem így gondolja, ahogy a nagyapja sem. Ők mindinkább arra törekednek, hogy a legfiatalabb Styles fiú is végre megállapodjon. Harry soha nem törődött ezzel az egésszel, míg a felsőbb generáció ki nem jelentette, hogy öt éven belül meg kell házasodnia, vagy nem lesz részvényes a cég vezetőivel együtt. A családtagjai azt várják el, hogy egy, eddig csak szex kapcsolatokból élő férfi elkötelezze magát egy nő mellett. Már, hogy a fenébe találjon egy olyan hölgyet, aki képes lenne hozzámenni? A hír miszerint a csajok a pénzre mennek, talán igaz, de ha Harry Styles megházasodik, az csak is tiszta szerelemből lesz.

Angel jó alaposan megmosta az arcát, majd újra sminkelte magát, az arcáról lecsordogáló vízcseppek között, talán megtalálni pár könnycseppet is, de erről senkinek nem kell tudnia. Ő egy erős független nő, többet nem fog engedni a csábításnak. Főleg nem a főnöke csábításának. Lehet, hogy ez a pasi egy álom, és minden nő oda meg vissza van érte, de ő lesz a kivétel, ő lesz az, akit nem fog érdekelni holmi gödröcskés mosoly, szexin kócos haj, tökéletes arc és a hozzájáruló sportos test. Találni fog magának egy olyan férfit, aki nem csak szexet akar tőle és örökké együtt lesznek majd, mint a mesékben. Bárcsak egy mese főszereplője lennék, gondolta Angel. Az élete sokkal könnyebb lenne, ő lenne a hercegnő, akiért minden hím nemű egyed megküzd, s neki nem kell mást tennie csak ülni a szobájában és nézni a förtelmes szappanoperákat. Aztán végül jönne a herceg, akibe végleg beleszeret és élnek, amíg meg nem halnak. Esetleg még gyerekeket is szülne neki. 

Miután végzett a rendbe szedésével, nagy levegőt vett és visszament az irodába, Harry az asztal előtt ült és épp dolgozott a videó anyagon. 

- Khm, Mr. Styles – szólította meg halkan a férfit-, lehetne, hogy az előbb történteket elfelejtjük, és soha többet nem hozzuk szóba? – kérte szégyenkezve a főnökét. A férfibe, mint ha csak tőrt forgattak volna, már, hogy tudna elfelejtkezni mindarról, ami történt? A fenébe is, látja maga előtt, ahogy Angel a karjaiba simul, és halkan sóhajtozik, valószínűleg a nap minden percében fájdalmas merevedése lesz tőle. S a mellé képzelt képsorok sem segítenek ezen. 

- Természetesen, elnézést kérek a viselkedésemért, azt hiszem elvetettem a sulykot – mondta Harry, és próbált határozottnak tűnni, mint aki soha nem esik ki a főnök szerepéből. Nos, ez bejött, legalábbis Angel számára mindenképp. A nő inkább magába zuhant, mert azt hitte a férfit hidegen hagyják a történtek, pedig, ha tudná, mi folyik a belsőjében, egy percig sem kételkedne.