9. fejezet - Többet szeretnék

Sziiiasztok! 

Elnézést, hogy nem hoztam az új részt előbb, de nem volt kedvem írni, meg fáradt is voltam. De most itt van, nem valami izgi, talán csak a vége. 

Jó olvasást! Várom a véleményeket! 

A munkahelyre beérve, csodálkozva néztem körbe, Mr. Styles pedig mosolyogva figyelte, ahogy szinte tátott szájjal figyelem az épület minden egyes részét.  Nem tagadom, még egyszer sem voltam itt, és furcsa, hogy egy ilyen puccos helyen kell dolgoznom. A régi munkahelyem olyan átlagos volt. Ez viszont, csupa pompa és fényűzés. Az irodámhoz vezető úton bemutatott pár fontos embernek, akikkel valószínű, hogy a későbbiekben is konzultálnom kell. Nem vagyok egy nagy ismerkedő, így biztos voltam benne, ha Mr. Styles nem mutat be nekik, akkor talán hozzájuk sem mernék szólni. Mikor felértünk a legfelső emeletre Mr. Styles benyitott egy ajtón, amin az ő és az én nevem szerepelt. A helyiségbe belépve egy nagy irodát láttam meg, nagy ablak néz kifele a London Eye-ra – hát persze, hogy arra, mit is gondoltam-, bézs színű falak voltak, egy ugyanolyan színű kanapé és fotel is társult hozzá, valamint egy hatalmas íróasztal rajta egy szintén óriási képernyőjű számítógéppel és a mellé társuló, barna gurulós bőrszék. 

- Nos, hogy tetszik? – kérdezte a főnököm. Pislogva néztem rá, majd hirtelen leesett.

- Ez az én irodám? – bólintott egyet – Az egész? Ilyen nagy? És csak az enyém? Ez komoly? – kérdezgettem megállás nélkül. Nem hittem el, hogy egy ekkora szobában fogok dolgozni tök egyedül, tiszta kényelem, rend és sok-sok hely. Eszméletlen. 

- Persze. Miért mit hitt? – nevette el magát.

- Hát az előző munkahelyemen egy ennél kétszer kisebb helyiségben dolgoztam Jake-kel – válaszoltam. Állkapcsa megfeszült, s kezeit ökölbe szorította. Úgy látszik, nem bírja Jake-t, pedig még nem is ismeri. 

- Jake-kel? A legjobb barátja igaz? – mosolyogva bólintottam egyet, ügyet sem vetve arra, hogy már most nem szimpatizál vele – Nos, itt nem lesz Jake, és senki más sem, csak én az ajtó túloldalán – mutatott egy bejáratra, ami az irodámból nyílt. 

- Értem köszönöm –néztem rá. 

- A mai nap el is kezdenénk a munkát, volt pár cég, akik nem elégedtek meg mások munkáival így nekünk kell javítani őket, új ötleteket kell kitalálnunk, hogy máshogy tálaljuk a terméket a vásárlóknak. Láttam a munkáit Miss Freese és be kell valljam, hihetetlenül tetszett, önnek ebben a szakmában van a helye. 

- Köszönöm, reméltem, hogy nem tévesztettem pályát – mosolyogtam rá. 

- Kérem, jöjjön velem az én birodalmamba, mert ott fogjuk végezni a munkát – mondta és elindult az ajtó felé.  Az ő irodája sem volt kisebb, mint az enyém, s ugyanúgy volt berendezve is, kis különbség, hogy az övé már rendetlenebb volt. 

- Talán kezdjük az egyik legnehezebbel és a legnépszerűbbel. Victoria’s secret. Eléggé elrontották az övükét, szinte nem is látszik a termék a bemutatóban, úgy látom, mintha a lányokra lenne vonva a figyelem. 

- Szóval, akkor több kép kell a termékről és kevesebb a lányokról. Ahogy látom, csak tökéletes alkatú nők vannak az anyagban. Talán lehetne szerezni kicsit testesebb modelleket is, hiszen azok a nők is hordanak fehérneműt, akik nem olyan vékonyak, valamint szerintem a pasik is jobban szeretik a husisabb lányokat – tanácsoltam, hisz a videóban és a képeken csak és kizárólag csont vékony csajok szerepeltek. 

- Igen, valóban. Sokkal mutatósabbak lennének azok a modellek, akik nem csontvázak. Szólok Blake-nek majd, hogy szerezzen ennek megfelelően modelleket – írta fel magának egy papírra.

- Mr. Styles csak nem feledékeny? – kérdeztem vigyorogva – Amúgy meg, nem nekem kéne szólni az embereknek, hogy mit intézzenek? Hiszen én vagyok az ön asszisztense, maga helyett végzem a dolgát. Mármint a kisebb részét. 

- Mindig felírom magamnak a dolgokat, nehogy kihagyjak valamit. Ne haragudjon még meg kell szoknom, hogy van egy ilyen csodás nő az oldalamon, mint ön – mosolyodott el, én pedig rend szerint elpirultam – mondja, ön nem szeretne beállni a modellek közé? – vigyora egyre nagyobb lett, én pedig egyre vörösebb, viszont próbáltam tartani magam. 

- Mint mondtam az asszisztense volnék, nem pedig a modellje, szóval ezt felejtse el. Én nem fogok fehérneműbe futkározni, holmi kifutókon, hogy mindenki kritizálja az alakom – válaszoltam, kissé feldúltan.

- Magán nincs mit kritizálni, úgy tökéletes, ahogy van. 

- Messze vagyok a tökéletestől. Tökéletes az, akik ott megjelennek a videókban, nem pedig én – ráztam a fejem. 

- Nincs igaza, azok, akik ott a képernyőn mutatnak, csak a média által beállított kifogástalan nők. Azok, akik igazán megérdemelnék ezt a jelzőt az olyan hölgyek, mint ön. Csodálatos alak, szép arc, és ott domborodik, ahol kell – mondta és megajándékozott a világ legszexibb férfi mosolyával és jöttek a gödröcskék is.

- Hagyja abba, engem nem csábít el a hülye, „maga a tökéletes nekem” dumával és a gödröcskés mosolyával. Jegyezzen meg valamit, nem olyan vagyok, mint a többi könnyűvérű nőcske. Nem fogok ettől – mutattam a kinézetére -, az ágyába bújni és semmiféle kapcsolatot nem fogok létesíteni magával, a munkán kívül – mondtam már idegesen. Csak bólogatott, s a fogait még mindig mutogatta. Az őrületbe kerget ez a férfi! És a legrosszabb, hogy utálom, de vonzódok is hozzá. Ez a magabiztos stílus, ez a gyönyörűen, őrjítően szexi külső, mind megzavar és annyira kívánatos. A szavaim egy százaléka se egyezik a gondolataimmal. Legszívesebben már mennék is az ágyába és tesztelném a lepedőakrobata tehetségét.

- Ugye tudja, hogy amit mondott annak, csak a fele igaz? Mondja, komolyan nem vonzódik hozzám? Hiszen mindenegyes bókomtól elpirul, ami megjegyzem borzasztó szexi és, ha magához érek libabőrös lesz – az arcomhoz nyúlt, s végigsimított rajta, le a nyakamon -, látja? Nem mondhatja, hogy nem érzi ezt a szikrát kettőnk között – suttogta a fülembe, majd eltűrte a hajamat, s egy csókot nyomott a nyakamra. Behunytam a szemem, s élveztem a pillanatot. Tudtam, hogy nem lenne szabad ezt éreznem és élveznem, de egyszerűen kiráz a hideg tőle – sajnos jó értelemben -, és olyan szexuális vonzalmat érzek, ha a közelemben van, mint még soha. Muszáj volt felsóhajtanom, és a szemeimet csukva kellett tartanom, nem bírtam betelni az érzéssel, annyira jó, annyira gyönyörű, annyira élvezetes. Meg fogok halni ettől, csak még többet szeretnék ebből az egészből.