8. fejezet - Melegség

Sziiiasztok!

Megérkeztem az új résszel. Remélem tetszeni fog, nincs sok hozzáfűzni valóm.

Jó olvasást! Várom a véleményeket.;) 

Egy újabb hét, mely egy új kezdet is. Ma kezdek a Styles vállalatnál, ami azt jelenti, hogy ezentúl, Harry Styles asszisztense leszek. Nem fűlik a fogam az egészhez, de jelenleg nincs választásom. Talán nem is lesz olyan szörnyű. A múltkor, mikor még Párizsban hordoztam a csinos kis fenekem elvitt városnézésre, szegény ember annyi helyet akart megmutatni, hogy egy nap nem volt elég, így másnap is mehettem vele a túrára. Hihetetlen volt, hogy egy teljesen más emberré válik, mikor valami újat mutathat valakinek. Olyan izgatott és vidám lett, hogy hirtelen nem tudtam kivel is vagyok. Persze ez a kis változás még nem jelenti azt, hogy nem utálom őt. Rettentő idegesítő ember, és nagyképű. A lényeg viszont, hogy el lehet viselni, és sokszor még jó fej is tud lenni. És van humora, meglepett, de örültem neki, hogy legalább meg tud nevettetni. Na, igaz a perverz megjegyzései, mintha soha nem akarnának elfogyni. Fogalmam sincs, honnan szedett ennyit össze, de a sétánk alatt, minden második percben megdobott eggyel. Néha nevettem, néha elpirultam, néha pedig felhúztam magam rajtuk, valamint az a tény sem kerülhető el, hogy voltak, különösen izgató megjegyzései és tettei is. Persze a világ összes pénzéért sem vallanám be, se neki, se senkinek. Még magamnak se, sőt elrejtettem az agyam egyik legmélyebb pontjába, ahonnan nem lehet kihúzni őket! Bár azt, ahogy a fülemhez hajolt és belesúgott egy-két olyan megjegyzést, mint például; „Kényelmetlen a blúza? Nyugodtan leveheti, ha gondolja segítek is.” – csak, mert épp megigazítottam és akárhányszor újratűrtem a szoknyámba, minduntalan kibuggyant egy-egy helyen, és ezen felhúztam magam-, valamint még volt; „Ott egy bokor, nincs kedve szórakozni egy kicsit?” – ezt meglehetősen gusztustalannak találtam, és mikor meglátta az arcomon a fintort, egyből elnevette magát. Mikor már órákig tébláboltunk Párizs városában, gondolta megetet, így elhívott vacsorázni, amit én kedvesen visszautasítottam, mire kijelentette, hogy egyszer úgyis elmegyek vele. És azt is megemlítette, hogy az irodában nem válaszoltam a kérdésére, miszerint elmegyek-e vele enni, így a hallgatás beleegyezés elvét „mentette” el magában. Szóval, miután otthagytam az étterem előtt ahova be akart rángatni, visszamentem a hotelba és összepakoltam, majd másnap reggel indult is haza a gépünk. Hétvégén kipihentem az utazást, és furcsa álmok gyötörtek, amikből sajnos nem maradhatott ki Mr. Styles sem.  Nem értem a tudatalattim miért nem érzékeli, hogy ez a pasas, egy önző, nagyképű, kő gazdag alak.

Végül ma reggel hétkor keltem, álmosan fáradtan, nyúzottan. A fürdőbe mentem tusolni, s miután úgy éreztem kellően felkeltem a rám zúduló víztől, kiszálltam a kabinból, megtörölköztem és bekentem magam a narancsillatú testápolómmal, majd a szobába mentem, ruhákért. Nem sokat időztem a kiválasztással, egy sötétrózsaszínű csőszoknyát és egy fehér inget vettem ki a szekrényből. Gyorsan magamra kaptam a fehérneműimet, majd a többi ruhadarabot is, s végül a konyhába mentem egy kávéért. A telefonom megcsörrent az asztalon, gyorsan utána kaptam, s meg se nézve ki hív felvettem.

- Halo, Angel Freese – szóltam bele a készülékbe, közben feltettem a kávét főni. 

- Miss Freese, jól hallom, hogy még otthon van? El fog késni az első munkanapjáról. Mint a főnöke úgy érzem ez túlórát fog jelenteni, vagy egy vacsorát velem – majdnem leforráztam magam a meleg vízzel, mikor meghallottam Mr. Styles hangját.

- Mr. Styles? Honnan tudj a számom? És nem fogok elkésni, nem is vagyok késésben! – gyorsan az órára pillantottam, és elnyomtam magamban egy káromkodást mikor megláttam, hogy tényleg késésben vagyok.  – Jó késésben vagyok, de nem fogok önnel vacsorázni. Kapok kávét az ügynökségen? – kérdeztem reménykedve, s ha igen akkor nem fogok elkésni. 

- Természetesen – kifújtam a levegőt és kikapcsoltam a kávéfőzőmet, majd a nappaliba mentem a cipőmért és a táskámért -, ha velem issza meg – a fenébe! Tudhattam volna, hogy valami csel lesz benne, de már nem mehetek vissza. Fújtattam egyet, belebújtam a cipőmbe, a kis kabátkámat magamra kaptam és már csak a kulcsomat kellett megkeresnem.

- Jó, rendben, csak most letehetem? Tényleg el fogok késni és nem fogok magával vacsorázni – ledobtam a telefonom a dohányzóasztalra és a lakáskulcsot kerestem. – A fenébe, még taxit sem hívtam – morgolódtam. Természetesen elfelejtettem, hogy a Styles vállalat sokkal messzebb van, mint a régi munkahelyem, így nem aggódtam és ugyanúgy készülődtem, mint eddig. Mikor végre megtaláltam a kulcsomat az ajtó melletti polcon, felkaptam a telefonom az asztalról, ami még mindig azt mutatta, hogy hívás van folyamatban. Azt hittem letette.

- Nem tette le? – kérdeztem meglepődve, s közben elindultam lefele. Mr. Styles belenevetett a vonalba.

- Nem, és épp önért indulok, pár perc és ott vagyok, ne hívjon taxit.

- Tessék? Nem kell értem jönnie, eltalálok az ügynökséghez, csak épp késésben vagyok, ha értem mer jönni, esküszöm, felmondok úgy, hogy még nem is dolgoztam önnek!- fenyegettem meg, mire újra felnevetett. Egy dudaszót hallottam kint a ház előtt, a hang irányába fordultam, közben a telefonom elsüketült, ránéztem, láttam, hogy letette. Újra az autó felé néztem, melyből épp Mr. Styles szállt ki.

- Jó reggelt, Miss Freese, jöjjön, igyuk meg azt a kávét – felém dobott egy ezer wattos mosolyt és mellé a gödröcskéket. Egyszer bele fogom nyomni azokba a gödrökbe az ujjam. Végignéztem rajta, egy szürke öltönyt viselt alatta pedig egy halványkék ing, nyakkendő nem volt rajta, talán nem szereti, futott át az agyamon. A haja most is makulátlanul kócos volt. És mint mindig, most is őrjítően szexi volt. Majdnem felsóhajtottam mikor ez eszembe jutott, de gyorsan összeszedtem magam és fejben bevertem magamnak egyet, amiért ilyenekre gondolok. Láttam, ahogy ő is végigmér engem, s alig tudtam elfojtani azt az önelégült mosolyt, ami azért kívánkozott ki, mert tudom, tetszik neki, amit lát. 

- Jó reggelt, köszönöm, majd útközben veszek magamnak, ne fáradjon. Már így is, úgy is késésben vagyok – indultam el gyalog a megfelelő irányba.

- Lehet, de, ha velem jön, azt nem számítom késésnek, így nem ad okot a kirúgásra – vigyorgott. Miért őt kaptam főnöknek? Miért, nem mondjuk az apját?

- Grr, menjen a francba – morogtam és visszafordultam hozzá.

- Hogy mondja? – kérdezett vissza, mosolyogva. 

- Menjünk – villantottam rá egy kényszervigyort.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, s besegített az anyósülésre. Megkerülte a járműt és beült mellém. Boldogan rám nézett, majd elnevette magát arcomat látva, végül pedig elindultunk. Egészen egy Starbucksig meg sem álltunk. Nem vártam meg míg, átjön az én oldalamra és kisegít. Mi vagyok én valami rokkant? Ki tudom nyitni egy autó ajtaját és ki is tudok szállni belőle. Persze az udvariasság meg ilyenek, én utálom. Csak megrázta a fejét és megvárta, míg odaérek mellé. Amint beléptünk az ajtón, megcsapott a frissen sült sütemények és frissen főtt kávék illata. Imádom ezt az illatot. Beálltunk a pulthoz, közben felém fordult.

- Reggelizett már? – a fejemet ráztam, jelezve, hogy üres gyomorral indultam el. Csak bólintott egyet, majd a pultos lányra nézett – két, kakaós csigát és kettő feketekávét – eltorzult az arcom, ki lenne képes olyan mérget meginni. Tiszta feketekávé? Normális ez?

- Khm, az egyik feketét egy latte-ra cserélje, legyen szíves – a lány bólintott, s jelezte, hogy üljünk le, majd kihozza a rendelést.

Az egyik ablakhoz közeli boxba ültünk, lesegítette a kabátomat, majd az üresen maradt székre tette mind az enyémet, mind az övét. Kicsit kínosan éreztem magam, olyan igazi kínos csend volt. Ő csak méregetett a szemeivel, s azok megálltak a mellkasom fele, majd elvigyorodott, ránéztem és nem értettem mi is szórakoztatja, lenéztem magamra, s láttam, hogy egy gombbal kevesebbet gomboltam be így eléggé kivágottnak tűnt az ingem, és a melltartóm csipkéje is kilátszott kicsit. Elpirultam, majd gyorsan begomboltam.  

- Elnézést, a reggeli sietség – habogtam össze-vissza. Csak bólintott, egy kicsit fészkelődött. Óh, mamám, csak nem?! Hirtelen én is elvigyorodtam. 

- Semmi gond, ezért nekem már megérte elráncigálnom önt ide –egyre több fogát láthattam, már majdnem mind a harminckettőt. Még jobban elpirultam. A francba, miért tud zavarba hozni? 

- Fogja be, vannak kifejezetten olyan felsők is amik, direkt annyira kivágottak, nem tudom mitől más ez – morogtam, ő pedig elnevette magát.

- Így van, de egy ilyen kis felejtés, vagy botlás, vagy nem is tudom micsoda, sokkal aranyosabb és szexibb, mint az, ha valaki készakarva rakja ki… khm amije van – mondta. Most én voltam soron, aki nevetett. Ilyen hülyeséget. 

- Ha maga mondja – hagytam rá végül az egészet. A pincérlány épp ebben a pillanatban jelent meg előttünk, s letette elénk a rendelésünket. Mr. Styles maga elé vette a kávéját és a csigáját, úgy ahogy én is, s falatozni kezdtünk. Mikor megláttam, hogy a tiszta feketekávét úgy húzza meg, hogy a szempillája se rebben utána, undorodva néztem rá.

- Hogy lehet azt a mérget meginni? – értetlenül nézett rám, ujjammal a poharára böktem.

- Én így szeretem, már évek óta így iszom – nagy szemekkel néztem rá, mire elkuncogta magát.

- Hogy-hogy még életben van? Én egy olyan pohárral innék meg és már elhaláloznék.

- Megszoktam, na meg ez az egyetlen kávé, amitől fel is kelek. Semmi nem hat egy valamin kívül, de arra most nincs lehetőségem – egy kacér nézés és egy nagy vigyor. 

- Mi az? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam mi az, ami még felkelti azon a mérgen kívül. Csak vigyorgott, s a fejét rázta.

- A reggeli szex – nevetett – de mivel, most nem élek párkapcsolatban erre nincs lehetőségem – rántott vállat. Jaj, szegény, majdnem megsajnáltam. Felhorkantam, mire kérdőn nézett rám.

- Muszáj ahhoz kapcsolatban élnie, hogy szexuális életet éljen? Fogadni mernék, ha kimennénk az utcára és meg kérdeznénk, mondjuk tíz nőt, hogy lefeküdne-e magával, azonnal menne az ágyába. Maga pedig nem olyannak tűnik, aki visszautasítana egy ilyen ajánlatot is.

- Szóval hímringyónak néz? – vonta fel a szemöldökét. Lenyeltem egy falat csigát és egy korty kávét, majd megráztam a fejem.

- Nem ezt mondtam, de biztos vagyok benne, hogy tíznél több egyéjszakás kalandja volt – most én vontam fel a szemöldököm, ő pedig bólintott.

- Talán igaza van, de én inkább maradok egyelőre a kávénál. Nem olyan férfi vagyok, aki kihasználja a nőket. Nagyon is tisztelem őket, ahogy önt is. Nem teszek semmi olyat, amit ők ne akarnának ugyanúgy – nézett mélyen a szemembe. Megforgattam a szemem.

- Mégis elhozott ide, és valószínű a munkahelyre is elvisz, pedig én ellenkeztem.

- Nem vitatkozott sokáig, tehát tudat alatt ön is szerette volna, ha elhozom ide és az ügynökséghez is beviszem. Szeretek magával lenni Miss Freese, mindig feldob a magával töltött idő – mondta kedvesen. Smaragdzöld szemeibe néztem, melyek melegséget árasztottak, s én elvesztem ebben a melegségben. Kifejezetten jól éreztem magam benne.