7. fejezet - Új munka

Haliiii! 

Tudom, hogy hétvégén nem hoztam részt, de nőnapoztam, aztán meg kipihentem a nőnapot.:DD Szerintem ez is kicsit unalmas egy rész lett, de  körülbelül elértün ahhoz a részhez, hogy majd most fejlődik ki igazán a történet, szóval remélem ezentúl izgalmasabb részeket tudok hozni. Köszönöm az előző részhez a kommenteket, hihetetlenül meglepődtem, hogy 9(!!!!!) kommentet kaptam!!!! Imádlak titeket! <3 Na nincs több rizsa! 

 Jó olvasást! Várom a véleményeket.

Mr. Styles mikor meglátta, hogy lesápadtam egy pohár vízzel kínált, amit örömmel fogadtam el. Én nem fogok elköltözni Londonból.

- Mr. Styles, miért kell az ügynökségünknek Párizsba költöznie? Hiszen önök is Londonban terjeszkedtek nem? – tettem fel egy számomra logikus kérdést. Harry csak mosolygott miközben vizet engedett nekem, s átnyújtotta a poharat. 

- Nos, ez igaz, de több vállalatot irányítunk, és amelyik az önök társaságával szerződtet, az épp Párizshoz tartozik, így nem lehet London a központja – bólintottam, jelezve felfogtam, amit mondott. Még mindig letaglózva éreztem magam. Döntenem kell, vagy új állást kell keresnem, vagy költöznöm kell.

- És biztos, hogy szerződést köt a két intézmény? – reménykedve kérdeztem Mr. Styles-t. Elgondolkodva nézett rám, majd nyelvét végigfuttatta ajkain, végül válaszolt:

- Valószínűleg. Úgy tűnt az apámnak bejött a bemutató, biztos vagyok benne, hogy összeköti a vállalatokat. Mi az Miss Freese, talán nem szeretne Párizsba költözni? – mosolygott. Irritált a mosolya, túl tökéletes, meg azok a gödröcskék, Istenem segíts rajtam, miért ilyen vonzó ez a hapsi? 

- Nem igazán, a családom Londonban van és Jake is, és ott élek mióta megszülettem, nem szeretném otthagyni az életem.

- Jake? Ő a párja? – arca megfeszült, s kezei ökölbe szorultak. Örültem és nem is, hogy ilyen reakciót váltana ki belőle, ha kiderülne, hogy van barátom. Gondolkoztam egy kicsit, hogy húzzam az agyát, vagy inkább ne, végül úgy döntöttem megkegyelmezek neki. A fejemet ráztam.

- Nem, Jake a munkatársam és a legjobb barátom már évek óta. Fel sem merült egyikünkben sem, hogy esetleg összejöjjünk – látszólag felengedett, ám a szemében láttam, hogy kételkedik, pedig igazán nincs miért -, bár igazából, nem is tudom, ez miért érdekli önt, a magánéletemhez semmi köze – csak elmosolyodott mondandómra, ami engem roppantul idegesített.

- És mit kell tennem ahhoz, hogy közöm legyen hozzá? – nem számítottam ilyen kérdésre. Kiszámíthatatlan ez az ember, nem akarom, hogy kötődjön hozzám.

- Ne fáradjon, nem engedem önt a magán szférámba, felejtse el – tiltakoztam egyből, mintha csak megadtam volna magam, elvigyorodott és bólintott egyet.

- Biztos benne? Szívesen vacsoráznék önnel, mit szól? – hitetlenül eltátottam a számat, van pofája még randevút is kérni tőlem, mikor épp visszautasítottam. Szörnyű egy ember, már most utálom. Sőt eddig is utáltam, de most jobban.

- Azt hiszem jobb, ha visszamegyünk a tárgyalóterembe, már biztosan végeztek – álltam fel a helyemről, s választ nem adva a kérdésére visszaindultam a főnökömhöz. Az ajtón bekopogtam, az pedig pár pillanat múlva ki is nyílt, Mr. Styles nyitott ajtót.

- Elnézést, sikerült megbeszélni mindent? – kérdeztem halkan. Mr. Styles beinvitált a terembe, és intett, hogy üljek le. Nagy szemekkel figyeltem a két férfit, s közben azon gondolkodtam, hogy a Styles családba mindenki ilyen jól néz ki? Harry apja se semmi, mikor megláttam egyből rájöttem kitől örökölte az adottságait. 

- Nos, Miss Freese, a főnökével megbeszéltem mindent, és örömmel jelentem be, hogy keresheti az új lakását Párizsban, mert a szerződést megkötöttük – rámeredtem a két férfira, majd hirtelen felálltam a helyemről és hangosan kezdtem beszélni. Már majdnem, hogy kiabáltam, de próbáltam türtőztetni magam.

- Tessék? Nem, én nem költözök Párizsba, nem is értem önt, Mr. Grant. Egészen idáig rivális cégnek tartotta a Styles vállalatot, most meg hirtelen megállapodik velük? Mi történt? És talán nem ártott volna engem is tájékoztatni, hogy Párizsba kell költöznöm, ha esetleg elérte volna a célját, és nem pedig percekkel ezelőtt kellett volna megtudnom, az ifjabb Mr. Styles-tól. Én nem fogok költözni, vagy Londonban ad nekem munkát, vagy kirúg, de én nem fogom elhagyni Angliát – fejeztem be a mondandómat dühösen. A két ember, meglepődve figyelte a kirohanásomat, majd Mr. Grant kérdőn fordult felém, és látszott rajta, hogy legszívesebben, beleüvöltené a képembe, hogy egy semmire kellő kis csitri vagyok, és nem beszélhetek ilyen hangnemben vele. Az erek már kidagadtak a homlokán és a nyakán, a kezei ökölbe szorultak. Már majdnem robbant volna, mikor Mr. Styles megszólalt.

- Miss Freese, nyugodjon meg, ha nem szeretne elköltözni, akkor természetesen maradhat Angliában. Szívesen szolgálok önnek munkával, nagyon tehetséges és talpraesett nő maga. Mostanában amúgy is gondolkodom, hogy a fiamnak kéne egy asszisztens, és úgy gondolom, önt nem utasítaná vissza, mint a többieket – ez nem lehet igaz. Már ő is kezdi? Az összes Styles munkát akar nekem adni, miért fontos, hogy az ő cégüknél dolgozzak? -, persze csak akkor, ha Mr. Grant-nek nincs semmi ellenvetése efelől? – kérdőn nézett a főnökömre, aki az állát simogatva gondolkozott.

- És, ha én megengedem, hogy Miss Freese elhagyja az üzemünket, akkor nekem ki lesz az asszisztensem? – kérdezte töprengve. 

- Természetesen én szerzek önnek egy kiváló segítőt, aki itt lakik Párizsban, ne aggódjon – a főnököm megnyugodott és rábólintott az egészre. Rólam volt szó, mégis engem meg se kérdeztek, hogy szeretnék-e Harry alkalmazottja lenni. Még jó, hogy nem. Nem fogok annak az én központú, önző, perverz alaknak dolgozni. 

- Már ne is haragudjanak, de jelen esetben rólam van szó, és még csak meg sem kérdezték, hogy én elfogadnám-e az ajánlatot – háborodtam fel, kissé talán gyerekesen viselkedtem, de Mr. Styles bólintott egyet, s jelezte, hogy mondjam, mit szeretnék – nem lehetne, valami más munka, és nem a fia asszisztensének lenni? Tudja, én nem szimpatizálok annyira a fiával, és nem szeretnék feszültséget a főnökömmel – magyaráztam. Mr. Styles meglepődve nézett rám, majd mosolyogva mondta el a választ.

- Nos, én nem vettem észre, hogy bármiféle feszültség is lenne önök között, és sajnos már mindenhol vannak dolgozóink, csak a fiamnak nincs senki, aki segítene neki, valamint, nem találnék önnek jobb munkát, mint a titkárnői állás – mosolygott rám, én pedig magamban elég jól elátkoztam. 

- És, ha én nem akarok titkárnő lenni, hanem kipróbálnám magam más munkakörben? 

- Más munkakörben? – lépett be Harry is a terembe, fogalmam sincs merre volt eddig, de pont jókor jött –, a más munkakörbe tudja, mi tartozik? Vagy alsóbb rendű, vagy felsőbb rendű, ami az ön esetében igazgatói állás lenne, ami természetesen most még, lehetetlen. Ha csak nem nyit gyorsan egy vállalatot, aminek ön lenne az igazgatója, az alsóbb rendű feladattal pedig nem érne semmit – mosolygott rám, olyan „én nyertem, szóval mondj igent az állásra” mosollyal. Be kell vallanom, igaza van, de én akkor sem akarok neki dolgozni. Már pedig úgy látszik muszáj lesz, amíg nem találok másik munkát, Angliában. 

- Rendben, igaza van. Elfogadom az állást – s már vigyorogni kezdett -, de csak addig, amíg nem találok valami mást Angliában - bólintott egyet jelezve, hogy felfogta. Az apja kezet fogott velem, amolyan „üdvözlöm a csapatban” pillantással. Mr. Grant mosolygott, Harry pedig fürkészett azokkal a gyönyörű, zöld íriszekkel. Tudtam, hogy itt még nincs lerendezve ez az egész, valahogy tuti el fogja érni, hogy örökre neki dolgozzak. 

- Akkor, minden el van rendezve, köszönöm, hogy ideutaztak. Jövő héten, kezdődhet a közös munka, Miss Freese dolgozóink, és persze Harry fiam is szívesen mutatják meg nálunk mi, hogyan megy, szóval egy pillanatig se aggódjon – óh, kedves Patrick, a legkisebb gondom a vállalat működésének betanulása. Jobban érdekel, a fia mit tervez, mert már most félek tőle. Csak bólintottam egyet, majd együtt elhagytuk a tárgyaló termet. A főnököm, vagy a volt főnököm, nem is tudom már, még maradt és beszélgetett egy kicsit Mr. Styles-szal, én pedig épp távozni készültem az épületből és mentem volna várost nézni, ha a fiatalabb Styles nem szól utánam. Próbáltam tudomást sem venni róla, de elkapta a karom és visszahúzott. Most is, mint mindig, a gödröcskék ott virítottak az arcán. Jaj, engedjen már el, kezdek libabőrös lenni ott is ahol még soha nem voltam. 

- Megünnepelhetem önnel, hogy ezentúl, munkatársak leszünk? – kérdezte szemtelenül, és vigyorogva. Kifejtettem a karomat az övéi közül, majd a szememet forgattam.

- Köszönöm az ajánlatot, de sok dolgom van. Nem sűrűn járok Párizsba, szeretném kiélvezni az ittlétet. Egyedül – nyomtam meg a szót. A görbe vonal még mindig ott látszott az arcán, és úgy tűnt egy darabig nem tűnik el onnan. Nem fárad el a szája a sok mosolygástól?Már kezd irritáló lenni. Vagy csak számomra?

- Megmutassam a várost? Gyönyörű helyeket tudok önnek mutatni, amiket valószínűleg magától nem találna meg, én is elég nehezen találtam rájuk – kedvesen mondta, én pedig megadóan sóhajtottam egyet. Körülbelül el is vesznék egyedül ebben a nagyvárosban, szóval valahogy kibírom vele. Csak nem lehet olyan rossz.