6. fejezet - Paris Styles

Sziasztok! 

Megérkeztem az új résszel. Nem fűznék sok mindent hozzá, a szóismétléseket sajnálom, de esküszöm nem találtam mást a prezentáció, bemutató és az előadás szón kívül. Tudom így értelmetlen, de ha elolvastátok rájöttök miről beszélek. Nem lett valami érdekes fejezet, sőt szerintem elég unalmas, legközelebb próbálok valami jobbat alkotni. Jó olvasást! Várom a véleményeket.

Három nappal később egy repülőgép első osztályán ülök, és bámulok ki az ablakon. Épp Párizsba tartok, a szerelem városába. Örömmel mondanám, hogy a szerelmemmel, de mivel olyan nincs ezért nem mondom. Egy tárgyalás miatt utazunk. A cégünk a világ egyik legnagyobb vállalatától kapott ajánlatot, terjeszkedés szempontjából. Ennek hátránya csupán annyi, hogy a központot át kell költöztetni Franciaországba. Mr. Grant nem sokat gondolkodott a dolgon, hiszen a vállalat felajánlotta, hogy a költöztetés minden költségét ők állják. Természetesen maradhat Angliában is a cég, de csak, mint leányvállalat. A főnökömet persze nem érdekelte annyira a dolog, inkább csak arra hajtott, hogy több pénz kerüljön a markába.

Párizs majdnem olyan forgalmas, mint London, ám mintha kicsit itt mégis nyugodtabb környezet venne körül. A boltok kirakatai itt is tele vannak szebbnél szebb ruhákkal, s ugyanúgy ez a város is a divat fővárosaiba tartozik, csak úgy, mint London. 

- Miss Freese kérem, siessen, a tárgyalás két óra múlva kezdődik, nekünk pedig még át kell nézni a bemutató anyagát – majdnem a szememet forgattam, nem értem minek megnézni hússzor azt az anyagot, mikor már tízszer ellenőriztük otthon. Az rendben van, hogy mostanában még kicsit szétszórt vagyok, de azért nem kell ennyire túlreagálni. Eltudom végezni a munkámat, így is hibák nélkül.

- Megyek Mr. Grant – válaszoltam halkan, s utána topogtam.

A hotel, amiben megszálltunk tiszta pucc volt. A boltíves plafonról aranycsillár lógott le, melynek fényei szerte a hallban világítottak. A recepciós pultban egy fiatal, szőke maca állt a szokásos műmosollyal az arcán. Mr. Grant átvette a kártyákat, melyekkel a szobák ajtaja nyílik. A főnököm átadta az enyémet, beszálltunk a liftbe és meg sem álltunk a huszadik emeletig.

A szobámat előbb mondanám lakosztálynak, mint szobának. Hatalmas, a bézs és a barna színek domináltak, egy üvegajtó nyílott az erkélyre, mely épp az Eiffel - toronyra nézett.  Egy franciaágy volt a szoba közepén, mellette két kis éjjeliszekrény. Az ajtó melletti falnál egy nagy üvegszekrény volt, mely tele volt különféle neves italokkal, s csemegét is találtam benne. A padlón lévő szőnyeg, olyan puhának tűnt, hogy egyből le kellett vennem a cipőmet, hogy érezzem a talpammal, ezt a bolyhos csodát. Ha ilyen szőnyegem lenne, soha nem járkálnék bent papucsban vagy cipőben.  Szinte felnyögtem a pihe-puha anyag érzésétől, napokig le sem venném a lábam innen, csak körbe-körbe mászkálnék rajta.

- Miss Freese készen van?  - Mr. Grant kopogtatott az ajtón, ki tudja már mióta.

- Egy pillanat – kiabáltam ki. Gyorsan felvettem a cipőmet, a laptop táskámat és már mentem is ki.

- Minden meg van? – bólintottam egyet – Rendben, akkor indulunk a tárgyalóterembe, figyeljem Miss Freese, sokat számít ez a cégnek, nehogy elrontsa. Nem hiába hoztam magát, még úgy is, hogy kiszámíthatatlan állapotban van – megtorpantam, nagy szemekkel néztem a főnökömre. Jól hallottam, amit mondott?

- Tessék? Nem vagyok kiszámíthatatlan állapotban, csupán volt néhány rossz éjszakám és kicsit szétszórtabb lettem. Szerintem bárkivel előfordulhat ilyesmi – közöltem mérgesen. Legszívesebben felpofoztam volna ezt az alakot. Egy valami akadályozott meg, hogy ő a munkaadóm és rengeteg pénzt kereshetek ezzel a cégnek, valamint talán még én is kaphatok fizetésemelést.

- Miss Freese kérem, nyugodjon le, nem úgy értettem, tudja ön is. Menjünk.

A cég neve Paris Styles, persze nekem egyből Harry Styles ugrott be. A makulátlan öltönyében, a bozontos hajával, a zöld íriszeivel, a tökéletes testével… vagyis, gondolom tökéletes. Na jó, kéne valami törlés gomb a fejembe, s ki kéne iktatni ezt az embert onnan. A recepción Mr. Grant szólt a pult mögött álló nőnek, hogy tárgyalásunk lesz, s szeretnénk előkészülni. Én pontosan nem tudtam kivel is tárgyalunk, csak azt tudtam mi a dolgom, meggyőzni a vállalat igazgatóját, hogy érdemes velünk szerződni. A fiatal nő telefonált egyet, azután megjelent egy férfi, aki elvezetett minket a tárgyalóteremig. Elmondta, hogy minden a rendelkezésünkre áll, s ha valami kell, csak szóljunk és ő hozza. A laptopomat a projektorhoz kötöttük, melynek segítségével nagy képernyőn megjelenhetett a teremben lévő digitális táblán az anyagunk.

Mr. Grant még kétszer ellenőrizte a bemutatót, majd végre késznek nyilvánította. Léptek és beszélgetés zaja ütötte meg a fülemet, mely előhozta a lámpalázam. A mély hang, melyet ezer közül is felismertem volna mostanában, csak úgy csengett a fülemben. Nem hittem el, nem lehet ő itt, Londonban van, tudom. Az ajtó kinyílt, s szembe találtam magam Harry Styles tökéletesen tökéletes alakjával, és egy idősebb árnyalatával, aki valószínűleg az apja lesz. Kérdőn néztem a főnökömre, egy szóval sem mondta, hogy a Styles reklámügynökséggel akar szerződést kötni. Hirtelen úgy éreztem, nekem ez a bemutató nem fog menni, Mr. Styles pillantása máris rám tévedt, tudom nem fog egyhamar leszakadni rólam. Óh, bárcsak rajtam lenne. Jézus Angel, fejezd már be! Mr. Grant egy kicsit lökött rajtam, jelezve, ideje lenne bemutatkoznom.

- Jó napot, Angel Freese vagyok, Mr. Grant asszisztense – mosolyogtam negédesen az előttem állókra. Az ifjabb Styles fél oldalasan elmosolyodott és kezet fogott velem.

- Harry Styles, örülök a szerencsének, Ő itt az apám, Patrick Styles a vállalatunk igazgatója és megalapítója – az apjára néztem, vele is kezet ráztam és engedélyt kértem a bemutató elkezdésére.

Bár az előadás alatt a tenyerem izzadt, s kezem pedig megállíthatatlanul remegett, próbáltam határozottnak tűnni, s nem foglalkozni Mr. Styles kutató pillantásaival. Ez a férfi, szinte levetkőztetett a szemeivel. A szívem hevesen dübörgött bensőmben, testem felforrósodott. Hihetetlen, miért van rám ilyen hatással ez a pasi? Minél inkább próbálok nem foglalkozni vele, a testem annál jobban ellenkezik. Nagy nehezen a prezentáció végére értem, s átadtam a szót a főnökömnek.

- Harry kérlek, elvinnéd egy kávéra Miss Freese-t míg beszélgetek Mr. Grant-tel? – szólalt meg Patrick. Lemerevedtem, a francba, nem akarok kettesben maradni vele. A fia bólintott egyet, s intett, hogy kövessem. Az ajtón kilépve oldalra léptem egyet és meg vártam, míg Mr. Styles is utolér.

- Nagyon jó bemutatót tartott Miss Freese. Nem hiába akarom önt a vállalatunknál tudni, van tehetsége ehhez a szakmához.

- Köszönöm, de meg vagyok elégedve a mostani állásommal, nincs szükségem másikra – szólaltam meg halkan. Tovább lépdeltünk, míg egy iroda ajtajáig nem értünk. A bejáratra ki volt téve egy kis tábla, Harry Styles névvel ellátva. Jézusom ez az irodájába hozott.

- Ahogy gondolja. Kezdheti keresni magának a lakásokat Párizsba, biztosan tetszeni fog önnek az itteni élet – mosolygott rám. Arcom lesápadt, nem értettem miről is beszél.

- Miről beszél maga?

- Az apámnak tetszett a prezentáció, és valószínűleg szerződést köt az önök cégével, ami azt eredményezi, hogy a Grant reklámügynökségnek át kell költöznie Párizsba – bólintottam, ezzel én is tisztában voltam -, de nem csak az ügynökség költözik, hanem a vezetője és annak asszisztense is, aki jelen esetben maga – hirtelen minden vér kifutott az arcomból. A gondolataim szánkáztak össze-vissza, erre nem is gondoltam, de én nem költözhetek Párizsba. Nem hagyhatok ott mindent, Londont, Jake-t, a szüleimet, a nagyszüleimet, az életemet.