5. fejezet - Látogató

Sziasztok! Megérkezett az új rész, nem valami hosszú és izgalmas, de remélem nem okozok csalódást. Jó olvasást mindenkinek, ha gondoljátok írjatok véleményt!

- Ez hülyeség Angie, csak ugyanazt álmodtátok és? Megesik az ilyen, nem kell egyből be parázni – Jake nem gondolta, hogy bármiféle hasonlóság is lenne a között, hogy ugyanazt álmodtam, mint Mr. Styles, sőt amint hallhatjátok hülyeségnek titulálta az egészet. Pedig én szentül hiszem, hogy van valami kötelék, csak rá kell jönni mi az.

- És mi van, ha mégis van valami, és nem véletlen az, hogy ugyanazt álmodtuk?

- Aludj vele, ki tudja, lehet ez a megoldás – vigyorgott, a szememet forgattam. Miért kell mindenből kihozni a szexet?! Perverz alak vagy Jake White!

- Nincs az az Isten, amiért én vele aludnék! – háborodtam fel.

- Na persze, fogadni mernék nem vagy száraz mellette – vigyorgott még mindig, újra a szemeimet forgattam.

- Semmi közöd hozzá, amúgy meg nem akarod még befejezni ezt a „neked szex kell” dumát? – kissé idegesen. Nincs szükségem pasira, elvagyok egyedül is. Rég megvagyok nélkülük és mindig is megleszek.

- Ugyan már, valld be, hogy vonzódsz hozzá és szívesen letepernéd – az a csintalan mosoly még mindig ott villogott az arcán, nekem pedig kedvem támadt leütni.

- Jake, fejezd be! Oké jó pasi, de nem nekem való – háborodtam fel.

- Oké- oké, értem én – emelte fel a kezeit – most viszont, mennem kell, ma este még retusálnom kell pár anyagot, a holnapi reklámhoz – adott egy puszit az arcomra, intett aztán elment.

Jake távozása után, a konyhába mentem, s egy teát készítettem magamnak, valamint egy sonkás szendvicset. Míg a tea víz forrt, a nappaliba mentem bekapcsolni a tv-t, egyből a zenecsatornára kapcsoltam, ahol épp Rihanna ringatta a csípőjét. Az ajtó csengője hirtelen ijesztett meg, ledobtam a távirányítót a kanapéra, majd mentem ajtót nyitni. Hatalmas meglepetés ért, hisz egy nem várt személy érkezett szerény, kis hajlékomba. Öltönye mint mindig, most is gondosan vasalt volt, haja ugyanúgy göndör fürtökből állt, s ahogy néztem, ma sem szánhatott rá többet egy ujjakkal végigszántásnál. Aztán ott volt még az arcán lévő szexi mosoly, az elmaradhatatlan gödröcskékkel, és nem csak az ajkai, de a szemei is mosolyogtak, és jobban csillogtak, mint bármikor. Ha nem tudtam volna, hogy távol kell magamtól tartani, talán még azt is megengedem magamnak, hogy itt helyben elolvadjak, és megvárjam, míg kiskanállal szedeget fel a padlóról. Talán majd az álmaimban.

- Maga mit keres itt? – hangom döbbent volt, még mindig nem tértem magamhoz, hogy itt áll előttem, az ÉN lakásomban. Egyáltalán honnan tudja a címem? Lehet, nyomoz utánam.

- Gondoltam megkérdezem, hogy van – mosolya még szélesebb lett. Én pedig azt hiszem el pirultam, mint egy tizenéves kislány, akinek most érdeklődtek először a hogyléte felől.

- Remekül vagyok, nem értem miért gondolta, hogy valami bajom van. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt lakom? Nyomoz utánam? – sorban tettem fel a kérdéseim, s egy pillanatra sem álltam el az ajtóból. Nem szándékoztam beengedni a lakásomba.

- Nem megyünk beljebb? – szemtelen, gondoltam magamban.

- Ami azt illeti, én szeretnék bemenni, ugyanis kifut a teavizem, de magát nem szándékozom beengedni. Nem is értem minek jött ide? Nem fogok magával csevegni - bevágott egy csábító vigyort, ami majdnem hatott is, csakhogy én nem adom meg magam könnyen.

- Csinálhatunk mást is – óh, a perverz fajtáját.

- Tudja mit lehet még csinálni beszélgetésen kívül? – simítottam végig inge felső részén, s csábos mosollyal smaragdzöld szemeibe néztem, elmosolyodott, azt hitte rákaptam a horogra, óh, de még mennyire – Maga hazamegy, vagy bánom is én hova, én pedig bemegyek, lefekszem a kanapémra egy bögre teával és egy sonkás szendviccsel, majd nézem a kedvenc sorozatomat – lábujjhegyre álltam, s úgy suttogtam a fülébe. Arcáról egyből lefagyott a mosoly.

- Cseles nő maga, Miss. Freese, de tudja, ön egyszer megfogja adni magát nekem, én pedig örömmel használom ki azt az alkalmat – szám sarkára nyomott egy apró csókot, amitől nekem elállt a lélegzetem. Ahogy rózsaszín ajkai hozzáértek bőrömhöz, a vér olyan sebesen száguldott a testemben, hogy azt hittem az egyik erem kiszakad, s a karomból egyszer csak vér kezd ömleni, szerencsére ez nem történt meg, viszont a szívem olyan hevesen dobogott, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Muszáj volt egy nagyot sóhajtanom, mert úgy éreztem elfogy a levegőm, s egészen idáig nem is vettem tudomást arról, hogy elakadt a lélegzetem.

- Soha nem fogok bedőlni magának Mr. Styles, ezt jól jegyezze meg. Nem olyan nő vagyok, aki úgy táncol, ahogy fütyülnek neki. Nem fog engem irányítani, nem fogom megadni magam, ha meg halok sem – hangom fenyegetően hatott, ám rajta cseppet sem látszott, hogy megijedt volna, sőt csak még nagyobb vigyort mutatott.

- Legyen úgy. Szóval, hogy van? Túltette magát azon az álmon? – kérdezte, mintha semmi sem történt volna. A pofám leszakad. Micsoda szemtelen egy fickó ez? Meghökkenve néztem rá, kissé félretolt az ajtóból, s beengedte magát az ÉN lakásomba!

- Már ne is haragudjon, nem tanították meg magát az illedelmességre? Hogy merészel csak úgy bejönni a lakásomba az engedélyem nélkül? – vállat rántott, s inkább tovább nézelődött, mint sem, hogy válaszolna a kérdésemre.

- Takaros kis lak, bár magának valami elegánsabbat képzelnék el.

- Higgye el, ha több pénzt kapnék mutatósabb helyet választottam volna, de csak erre telik, s nekem pont megfelel egy ideig – idegességem kezdett alábbhagyni, s inkább a konyhába futottam kikapcsolni a vízforralót.

- Szívesen adok önnek olyan munkát, ahol több fizetést kap, és kiköltözhet ebből a kis porfészekből – jött utánam a konyhába. Tátott szájjal meredtem rá, nem porfészek, igenis igényes helyet varázsoltam belőle.

- Egyáltalán nem porfészek, sőt egészen jól kipofoztam – mondtam sértődve.

- Az lehet, de ez az épület, pár év múlva megadja magát, és összedől. Remélem arra már, maga elhagyja ezt a környéket.

- Jelenleg nem gondolom, hogy elhagynám bármikor is ezt a körzetet, nyugodt kis hely. Én szeretem. És minden bizonnyal nem fogok tudni, összegyűjteni annyi pénzt, hogy évek múlva elköltözzek – válaszoltam, közben elé csúsztattam egy bögre teát. Magamnak is elkészítettem egyet, s mutattam neki, hogy üljön le. Mellette foglaltam helyet, és szinte éreztem a köztünk pattogó szikrákat.

- Mondom, én tudnék magának olyan állást adni, ahol a mostani fizetése háromszorosát kereshetné - nézett rám komolyan. Még ha hihetek is neki, akkor sem adom fel ezt az állásom, nincs kedvem minden nap Mr. Styles dögös alakját néznem. Nem biztos, hogy tudnék a munkára koncentrálni. Valamint, már sokszor említettem, távol kell tartanom magamtól.

- Felejtse el, nem fogok önnek dolgozni – ráztam a fejem és kortyoltam egyet a teámból. Az, ahogy nézett rám, mintha fel akarna falni, minden egyes mozdulatomat leste. Nagyot nyeltem, lábaimat keresztbe tettem. A fenébe is, ez a pasi hatással van rám, pedig nem szabad engednem, hogy hatással legyen rám. Elvigyorodott, majd ő is ivott egy kortyot a teájából.

- Rendben, de ha mégis meggondolná magát…

- Ami nem fog megtörténni – szóltam közbe.

- Ami nem fog megtörténni – bólintott – akkor várom szívesen a jelentkezését. Magának mindig lesz egy üres hely a cégnél.

- Miért? Mi vagyok én, hogy nekem külön fenntartott hely van az önök cégénél? – Nem vagyok én semmilyen fontos személy, nem vagyok rokon, nem vagyok semmi. Mi a fenéért akarja, hogy neki dolgozzak? Engem nem fog irányítani, Ő nem!

- Láttam a munkáit, precíz és látszik rajta, hogy szinte profi abban, amit csinál. Egy ilyen munkaerő mindig jól jön a cégnek – soha, senki nem dicsérte meg ennyire a munkámat, s hazudnék, ha azt mondanám nem nőtt az önbizalmam. Úgy érzem, most még inkább van értelme csinálni azt, amit elkezdtem, s van helyem a reklámügynökségeknél.

- Hát, köszönöm szépen, de rám felesleges várni, nekem jó a mostani állásom – egy fenét, utálom a főnököm.

- Mint mondtam, megértem, de ha esetleg valamilyen oknál fogva mégis máshova vágyna, a mi cégünk ajtaja mindig nyitva áll magának – mosolygott rám. Apró mosolyt én is megeresztettem felé, de ennyi tellett tőlem. Zavarban éreztem magam, attól, amiket mondott. Nem tudtam túltenni magam azon, hogy egy ilyen hivatásos embernek tetszenek a munkáim.

- Rendben, és köszönöm – tovább falatoztam a szendvicsből és kortyolgattam a teámat.

- Én is köszönöm a vendéglátást, viszont most mennem kell, még van pár elintézni valóm. Akkor majd még találkozunk Miss. Freese, örülök, hogy jól van. Viszlát, szép estét – köszönt el, s mint aki már milliószor járt itt kiment az ajtón, s távozott a vele jövő szexualitással együtt. Bezártam utána az ajtót, neki dőltem és egy jó nagyot sóhajtottam. Muszáj megakadályoznom, hogy bármikor is összefussak vele, a tárgyalásokon kívül.