2. fejezet - Titokzatos férfi

Sziiiiasztook!
Na várakoztatás nélkül meghoztam a második fejezetet. Örüljetek, várom a véleményeket.:D

Jó olvasást! 

Vannak pillanatok, amiket az ember meg nem történtté szeretne tenni, sajnos ezt nem lehet. Pedig most nekem is jól jönne valami gép, ami kitörli ezeket a pillanatokat. Sosem gondoltam, hogy egyszer London városának legforgalmasabb utcáján egy malacos mamuszban fogok flangálni, ám a sors közbeszólt, és úgy gondolta nekem jár egy ilyen momentum is az életembe. Irulva-pirulva mászkáltam az emberek között, s kerestem a megfelelő üzleteket. Mikor végre megtaláltam a pláza bejáratát, gyorsan végigszlalomoztam a tömegen, felmentem az első emeletre, és beléptem az első utamba kerülő cipős boltba. Elhaladtam a lapos talpúak mellett, s a magas sarkú cipők között válogattam. A slampos irodai cipők előre ki voltak lőve. Attól, mert asszisztens vagyok, a szép cipők még kijárnak nekem.

Egy fekete 10-12 cm-es fekete csoda lett, az álmom, azonnal megkerestem a nekem megfelelő méretet, majd leültem a kis székre, ledobtam a lábamról a malacos mamuszt és bele is bújtam. A tükörhöz mentem, ami megmutatta, milyen jól is áll nekem ez a cipő. Az új kedvencem, gondoltam. A cipő orra nyitott, bár csak az első két vörösre festett lábkörmöm látszott ki. Szolid, de mégis dögös cipő, s a lábam is nagyon jó benne. Sietősen visszavettem a mamuszom, a dobozba tettem ezt a csodát, majd a pénztárhoz sétáltam.  Egy kisebb sor volt előttem, de én toporogva vártam, hogy megszabadulhassak a lábaimon lévő malacoktól. Mikor végre én kerültem sorra, letettem a pultra a dobozt, s már épp nyúltam volna a táskámért, hogy elővegyem a pénztárcám, csakhogy nem találtam egyiket sem.

- A fenébe, az irodában hagytam a táskám – morgolódtam. Felnéztem az eladónőre, aki már türelmetlenül várakozott. Már a hatalmas körmeivel kopogtatta a pultot, miközben idegesen nézett rám. Egy kényszer mosolyt villantottam.

- Elnézést, el tudná tenni nekem pár percre? A közelben lévő cégnél dolgozom és ott hagytam a táskámat, a pénzemmel együtt, ne haragudjon – néztem rá könyörgően, mire még mérgesebben fújtatott a nő.

- Ugyan hagyja, csak azt a cipőt, adja ide majd én kifizetem – szólalt meg egy mély, érdes férfihang. Hirtelen hátrafordultam, majd nagy szemekkel néztem a cégünk rivális cégének, vezetőjének fiára. Harry Styles maga volt a megtestesült tökéletesség. Az összes női szem rászegeződött, akárhol jelent is meg. Az a tipikus csábító mosolya, melytől gödröcskéi előtűntek, most is ott virított az arcán, amitől a nők 90%-a szétnyitja a lábát, bárhol is legyenek.

- Jó napot Mr. Styles, köszönöm, de nem kell kifizetnie a cipőt, biztos vagyok benne, hogy ez a kedves hölgy elteszi nekem pár percre a pultba, míg visszafutok a tárcámért – mosolyogtam kedvesen az eladóra, aki egyre idegesebb volt, s láttam a homlokán kidagadó eret, ami csak biztosította gondolataim igazát.

- Szóval, legyen szíves számolni a hölgy cipőjét és az enyémet is, köszönöm – beszélt a nőhöz, mintha meg sem hallotta volna, amit az előbb mondtam neki. Hihetetlenül mérges lettem, megfogtam a cipős dobozomat, majd visszatotyogtam vele a polchoz ahonnan elvettem.

- Viszlát – kiáltottam még utoljára, s kimentem az üzletből. Előbb inkább keresek egy ruhaboltot. Pár butikkal arrébb találtam egy számomra megfelelő ruhaboltot. Szoknyák között nem sokat válogattam, csak megkerestem a saját méretemben egy fekete csőszoknyát, felpróbáltam, s már mentem is volna a pénztárhoz, ha nem felejtem el újra, hogy nincs nálam a pénzem. A fenébe. És még a telefonom sincs nálam, hogy feltudjam hívni Jake-t, hogy hozza utánam. Visszatettem a szoknyát a helyére, majd kimentem a boltból, és a pláza kijáratát kerestem. Már épp a cégünk ajtaján mentem be, mikor Rita állított meg hatalmas mosollyal az arcán. Ma mindenki jókedvű csak én nem?

- Miss Freese, ezt önnek küldik – adott át egy csomagot.

- Ezt ki küldte? – kérdeztem, hiszen nem rendeltem mára semmit. Főleg nem a céghez.

- Az úr, aki hozta azt mondta, hogy nem árulja el ki küldte, de üzeni, hogy használja egészséggel és talál egy kártyát a zacskóban.  Nagyon titokzatos volt –közölte, majd visszaindult a pultjához. Értetlenkedve figyeltem a zacskót, majd elindultam a lifthez.

Az íróasztalomhoz érve egyből, letettem a zacskót az asztalra, egy ideig néztem, majd betoppant Jake.

- Na mizu baby? Hogy sikerült a vásárlás? –vigyorgott. Megforgattam a szemem, majd felmutatta a lábam, amin még mindig az én malackám virított. Jake elnevette magát, majd megkért, hogy meséljem el mi történt.

- Röviden és tömören annyi, hogy itt hagytam a táskám, amiben a pénztárcám volt, így nem vettem semmit – rántottam vállat. Ő még nagyobb nevetésben tört ki, majd mikor lenyugodott, leült a székébe.

- Akkor mi ez a táska? Megkaptad ingyen a cuccokat? Vagy egy pasi rád talált és megvette neked? – nevetett. Egyáltalán nem találtam viccesnek a dolgot. A szatyor tartalmát még mindig nem tudom, s félek is megtudni, mit rejt. Megráztam a fejem.

- Nem tudom, a recepción adta Rita, hogy valami titokzatos ember küldte, hogy használjam egészséggel. Nem merem kinyitni, lehet valami bomba – mondtam. Jake megállás nélkül nevetett, én pedig megdobtam öt tollal. Mérgesen nézett rám, majd fejével a tasakra bökött.

- Nyisd ki, biztosan nem bomba, lehet valami kis szórakoztató eszköz. Biztos valami pasas meglátta miben flangálsz és egyből levette, hogy szex hiányban szenvedsz –röhögött. Megforgattam a szemem, ő állandóan csak a szexre tud gondolni. Komolyan néha azt kívánom, bárcsak pasi lennék, nem lenne semmi gondom, csak megdöntenék pár csajt és már jól is lennék. Csakhogy ez nem így megy, és én nem pasinak, hanem a nehezebbik nem erősítésére születtem. Félénken nyúltam a zacskóban lévő dobozért, s mit ad Isten megláttam annak a cipőnek a dobozát, amit a boltban kinéztem. A biztonság kedvéért kinyitottam a dobozt is, s megtaláltam benne az álomcipőt is. Kiemeltem a cipőt, s magam előtt tartottam, csak néztem-néztem…végül ledobtam magamról a mamuszom, s a lábamra vettem. Szó szerint felnyögtem a kényelmes érzéstől, ilyen kényelmes magas sarkúm még soha nem volt. Imádom!

- El ne élvezz – szólt oda Jake, majd elismerően bólintott – szép kis darab, és remekül áll. Mi van még benne?

Visszamentem az asztalhoz, s kivettem még egy csomagot a táskából, széttéptem a papírt rajta, s megláttam a szoknyát, ugyanazt, amit felpróbáltam a boltban. Ezt nem hiszem el. Teljesen biztos, hogy Mr. Styles küldte nekem. A francba is, miért küld nekem ilyeneket? Megmondtam, hogy nem kell. Letettem az asztalomra a szoknyát, majd megnéztem van-e még valami a táskában. Egy cetlit találtam benne. 

„Biztos vagyok benne, hogy dühös, amiért mégis megvettem önnek ezeket a dolgokat, de rettentő jól áll magának, mind a cipő, mind a szoknya. 

HS.”