1. fejezet - Mozgalmas reggel

Halihóóó!
Meghoztam az első fejezetet. Várom a véleményeket, hogy mit gondoltok a kezdésről.
Jó olvasást!

Napsütötte reggelre ébredtem, s a vakító fény szinte kiégette a retinám. Lassan, komótosan felkeltem az ágyból, s hatalmas ásítások közepette beleléptem a nyuszis mamuszomba, s a fürdőbe mentem. Úgy éreztem a reggeli teendőim ma sokkal tovább tartanak, mint máskor. Olyan voltam, mint egy zombi. Egész éjjel az új reklámanyagot ellenőriztem és javítottam. A főnököm büszke is lehetne rám, amiért ilyen sok munkát végzek. Bár, ahogy ismerem, egy csepp elismerést sem fogok kapni. Talán odaköp egy köszönömöt.

Épp a reggeli kávémat kortyolgattam, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn a főnököm neve villogott. Kelletlenül, de felvettem, s a fülemhez emeltem a készüléket. Az érdes, dörmögő hang, ordítva csendült fel a fülemnél, amivel valószínűleg elérte, hogy halláskárosodást szenvedjek.

- Angel, a fenébe is, hol van már? Meg mondtam, hogy reggel hétkor szeretném látni a javított reklámanyagot. Nem voltam elég érthető tegnap? – A francba, nekem ez kiment a fejemből. Örültem, hogy végeztem az anyaggal, aztán mehettem aludni. Tulajdonképpen elaludtam a gép előtt, aztán valamikor a hajnali órákban felkeltem és az ágyba vonszoltam magam.

- Ne haragudjon Mr. Grant, fél óra és ott vagyok, teljesen kiment a fejemből – válaszoltam sietősen, s közben a szobába futottam rendesen felöltözni.

- Ajánlom, hogy hamar ideérjen, mert különben búcsút mondhat a munkájának – közölte, s köszönés nélkül lecsapta a telefont. Isten adná, hogy kirúgjon. Utálom a főnököm, ha tudnám, hogy hamar találok új állást, már rég felmondtam volna, de sajnos ez nincs így. Nincs eléggé biztos anyagi hátterem, így nem merek felmondást kezdeményezni.

Rekordidő alatt felöltöztem a lábamra csúsztattam a magas sarkúm, majd gyorsan bedobáltam mindent a táskámba, felkaptam az irataimat és a laptopom, bezártam az ajtót és futottam le a lépcsőn. Az utcán sietős léptekkel kerültem ki az utamba kerülő embereket, de az egyik pillanatban a cipőm sarka beragadt a járdába, s ahogy rángattam, ki is tört. Gyorsan felkaptam a cipőt majd elbotorkáltam a munkahelyemig. Rita a szokásos második reggeli kávémmal várt a recepción, elvettem tőle, de követett tovább, a nap eseményeit eldarálta nekem, majd közölte, hogy Mr. Grant azonnal vár az irodájába. A negyedik emeletre felérve, lepakoltam a cuccaimat az íróasztalomra, kortyoltam egyet a kávéból, levettem a cipőm, helyette az irodai malacos mamuszom, vettem fel, amit azokra az esetekre tartok itt, ha esetleg késő estig bent kell maradnom és már hihetetlenül fájna a lábam a magas sarkúban. Imádom a mamuszokat, olyan puhák és kényelmesek, na meg aranyosak a rajta lévő állatkák. Már épp kopogtam volna a főnököm ajtaján, mikor eszembe jutott, hogy a laptopom az asztalon maradt. Visszafutottam érte, de miközben nyúltam a táskáért, kiborult a kávém, rá a szoknyámra.

- Ilyen nincs – morgolódtam magamban. Zsebkendőt kerestem, amit oldalt az asztalon meg is találtam, s gyorsan feltörölgettem a kávét, valamint a ruhámat is kicsit tisztítgattam, amivel csak jobban elmaszatoltam. Kidobtam a kukába a koszos zsebkendőket, majd a laptopomat felkapva siettem a főnökömhöz. Nagy levegőt vettem, s bekopogtam.

- Tessék? – kiáltott ki. Kinyitottam az ajtót, s szembe találtam magam Mr. Grant dühös arcával.

- Jó reggelt Mr. Grant, meghoztam a reklámanyagot – szólaltam meg halkan. Grant csak figyelt, aztán intett, hogy üljek le és mutassam meg.

- Remélem a javítás jobban sikerült, mint a mai reggelje, ahogy elnézem az a kávé rossz helyre került, és mi ez a cipő? Ha megmutatta az anyagot, kap fél órát, hogy elmenjen, vegyen egy új cipőt és szoknyát. Fél óra, nem több – figyelmeztetett, nem mertem visszaszólni, hogy annyi idő nem elég hazajutnom és vissza is, szóval pénzt kell költenem, de már az is haladás, hogy ennyi időre elenged. Csak bólintottam egyet, majd vázoltam, hogy mit és hogyan változtattam az anyagon.

- A Calvin Klein reklám anyagnál találtam pár hibát. A képek jók, de a szövegen és a videóknál, a kameraállásokon lehetne változtatni, hogy jobb szemszögből látszódjon a termék. Megkérdezhetnénk pár vevőt is a termékről, hogy miért szeretik, miért azt hordják.

- Igen ez jó ötlet, meg is mondom Clarisse-nak, hogy intézkedjen, köszönöm Angel. Most menjem vásárolni valamit, hogy normálisan nézzen ki –közölte közömbösen, majd visszafordult a gépéhez. Felálltam a székről és kilépkedtem az iroda ajtaján. Hangos sóhaj hagyta el ajkaim amint az ajtó másik oldalára kerültem.

- Látom túl élted – vigyorgott Jake. Felriadtam a hangjára, nem számítottam rá, hogy már itt van. Jake a munkatársam, és a cég egyik fotósa. Vele osztozkodom, ezen a kis szobán, ami az „irodánk”. Jake ugyanakkor nem csak a munkatársam, de ő tölti be a legjobb barátom szerepét is. Soha nem volt köztünk semmi, és még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy legyen több mint barátság. Ő majdnem a testvérem. És nem-nem Jake, nem meleg, csak egyszerűen nem vonzódunk egymáshoz, mint férfi és nő.

- Túl bizony, azt hittem letépi a fejem telefonon keresztül, mikor reggel felhívott. Most meg mehetek új cipőt és szoknyát venni. Élvezetes lesz az utcán malacos mamuszban mászkálni – mondtam kacagva, mire Jake szó szerint majdnem leesett a székről nevetésében. Könnyezve nézett végig rajtam, majd megtörölte a szemeit, és vigyorogva beszélt hozzám.

- Mondanám, hogy kimegyek helyetted megvenni, ami kell, de egy fotósorozatot kell csinálnom, valamint nem tagadom meg magamtól azt az élménybeszámolót, amit a vásárlás után elmesélsz – tovább vigyorgott, nekem pedig kedvem támadt fejbe vágni valamivel.

- Inkább fogd be, semmiféle élménybeszámolót nem kapsz. Amúgy is mi történhetne, maximum néhány ember kinevet. Az meg már nem először fordul elő – rántottam vállat, majd leültem a székembe, s elkezdtem takarítani a kávéfoltos asztalom.

- Nem tudhatod, lehet, hogy így talál rád az igazi. Ami biztos, ha egy pasi hozzád szól, úgy, hogy malacos mamuszt viselsz, annál már tuti biztos bepróbálkozhatnál, lehet tényleg ő lesz a Nagy Ő – kuncogott, mire nekidobtam az asztalomon lévő tollamat. Nevetve állt fel, majd kilépdelt a fényképezőjével együtt a folyosóra. Hihetetlen egy csávó. Mindig pasit akar nekem szerezni, szerinte szexre van szükségem, mert túl feszült vagyok. Szerintem meg egy-két nyugodt éjszaka is megtenné. Különben is a pasik csak a bajt hozzák rám.