2014. november 21., péntek

15. fejezet - Ígérd meg!


Sziasztok drága olvasóim! 

Meghoztam a legfrissebb irományomat. Remélem tetszeni fog, nem a leghosszabb, de ennyit sikerült kicsikarnom magamból. Szép hétvégét és jó olvasást! 






Ott álltam előtte könnyes szemekkel, arcomat keze közé fogta és hatalmas levegővételei miatt mellkasa minden második másodpercben az enyémhez ütközött. Mélyen néztünk egymás szemébe, ám megszólalni mégsem tudtunk. Nem tudtam mit is mondhatnék, talán igaza volt, talán nem. Igaza volt, Georgenak nem szabadott volna belekevernie ebbe, de talán akaratlanul tette. Én pedig még mindig gyilkosnak éreztem magam, holott egy pillanatra hittem Harry szavának. Elhittem, mert láttam a szemében azt, amit még senkiében sem. Együtt érzett velem. Nem sajnálkozott, nem sajnált, együtt érzett.
- Más vagy… - mondtam ki halkan -, más, mint a többiek. Értetlenül nézett rám, tudtam, hogy nem érti, de nem volt gond. Elmosolyodtam és arcommal közeledtem felé. Ajkaim súrolták az övéit, a húsos, rózsaszín ajkak gyengéden érintették enyéimet, s mikor ténylegesen megcsókolt, a testem mintha apró darabokra hullott volna és közben tűzijátékot lőttek volna bennem. Lassan kényeztettük egymás ajkait, és ez volt életem legszebb pillanata, a legmeghittebb. Nyelvével bejutást kért számba, én pedig szíves örömest megadtam neki. Van, aki azt mondja, utálja, ha valaki lassan csókol. Talán eddig a pillanatig én is úgy gondoltam, de Harry csókja annyira más, annyi mindent elindít bennem. A tűz, ami most ég ott bent, akkora lánggal ég, hogy az egész város felgyulladna, ha kijutást nyerne a bensőmből. A bőröm bizsergése kellemes érzést ad, és azt hiszem soha, egyetlen férfinak sem sikerült elérnie nálam ilyen hatást. Azt hittem George a mindenem, hogy nem fogok tudni túllépni rajta, de ez nem igaz. Amint ez a férfi belépett az életembe, amikor hozzám szólt a boltban, abban a pillanatban az övé voltam. Éreztem már akkor is a bizsergést, de nem érdekel. És most rájöttem mitől van ez, itt ez a pasi, Harry, aki elvette az eszemet, és a szívemet.
Csókunk lassan véget ért, nekem pedig alig volt erőm, hogy kinyissam szemeimet. Pilláim megremegve emelkedtek feljebb, hogy végre belenézhessek abba a csodálatos zöld szempárba. Kábultan csillogtak, s ugyanúgy tekintetemet kereste.
- Más vagy… - szólaltam meg újra, még mindig nem értette -, sokkal másabb, mint a többiek. Te el tudod hitetni velem egy pillanatra, hogy nem én vagyok a hibás, hogy nem én vagyok a gyilkos. Harry arca megrándult, nem tetszett neki, amit mondtam, gondoltam, hogy nem fog tetszeni neki, de ő mégis többet ért el, mint bárki más.
- Ne csak egy pillanatra hidd el, hanem egy egész életre. Nem vagy bűnös, nem vagy gyilkos, az egész egy baleset volt. Nem kellett volna ott lenned – mélyen nézett a szemembe és próbált meggyőzni az ártatlanságomról. A smaragdzöld szemek annyira mélyrehatóan néztek az enyémbe, hogy a térdem is megremegett tőle. A sírás újra fojtogatott, miért van még mindig itt? Ő miért nem ítél el? Miért próbál meggyőzni, hogy nem vagyok hibás?
- Miért vagy még itt? – kérdeztem halkan és közben eltávolodtam tőle. Ránézni nem bírtam, a földet kémleltem. Megdöbbent, tudom hallottam, ahogy visszatartotta a levegőt. Próbált megfejteni.
- Tessék? – értetlenkedve kérdezte, hangja meglepett volt, mintha nem értené a hirtelen hangulatváltozást és ezt a felesleges kérdezősködést. Miért van itt? Miért nem ítél el? Könnyű, a válasz könnyű lenne, ha elhinném, amit mond, ha érezném, amit érez.
- Miért vagy még itt? Miért nem hagysz itt, mint a többiek? – erélyesebben kérdeztem, s kicsit mintha dühös lennék, nem rá, nem magamra. A helyzetre, amiért megköveteli, hogy ilyet kelljen kérdeznem. Amiért az agyam nem tudja felfogni, hogy valaki nem ítél el, nem hagy itt. Tudja, hogy nem vagyok bűnös, de én… én nem tudom. Talán a fájdalom, a bűntudat, amit érzek nem is amiatt van, hogy megöltem George-ot, hanem attól, hogy mások nem adtak esélyt nekem a magyarázkodásra, el tudták hitetni velem, hogy bűnös vagyok, csak mert nem hallgattak végig és ők maguk is vádoltak.
- Mert fontos vagy nekem. Ezt akartam elmondani mikor idejöttem. Tudom Angel ezer meg egy akadály van köztünk, a karriered, hogy apám mit szólna hozzánk… de nem bírom, Angel annyira vágyom rád, arra, hogy szerethesselek és elmondjam mennyire tökéletes vagy számomra, hogy ajándékokat vehessek neked, amiktől boldog leszel, hogy minden nap elvigyelek munkába, hogy bebizonyítsam neked milyen szuper nő vagy, és, hogy nem egy gyilkos vagy. Angel az egész George ügy nem a te hibád, az egyetlen baklövés az volt, hogy egy olyan féregbe beleszerettél. És a kurva életbe, még úgy is féltékeny tudok rá lenni, hogy már nem is él. És mindez csak azért, mert tudom, hogy szeretted, hogy eltervezted vele az életed. Ha élne, biztosan seggbe rúgnám, mert azt a mocskos drogot választotta helyetted. Számomra elég vagy Te, csak Te! Olyan vagy nekem, mint neki a drog volt. Nem tudott leállni, ezért keverte magát adósságba, ezért történt vele az ami. Én pedig nem bírom ki, hogy ne legyek a közeledbe, érinteni akarlak, érezni mindenhol, a testem minden porcikája az érintésedre éhes. Mióta megláttalak egy normális gondolatom nincsen. És a nap minden percében eszembe jutsz. A tökéletes ajkad, amit annyira szeretnék megcsókolni, újra meg újra, hogy az hihetetlen.
Csak állok itt előtte, a férfi előtt, aki burkoltan, de épp most vallotta be, hogy érez irántam valamit, hogy szeretne szeretni, és szeretné megmutatni, hogy nem vagyok bűnös. A könnyeim patakként csorognak arcomon, s lúdbőrt maga után hagyva lefolyik a nyakamon. Nem bírok mozdulni, nem bírok megszólalni. A szívem hevesen ver, a testem tüzel, úgy érzem, hamarosan elájulok. Lassan lenyugszom, s felfogom szavait. A testem tombol, mintha ezer tűzijáték robbant volna a bensőmben. Újra közelebb lépdelek hozzá, s nem bírom ki, amennyire ő dicsőítette az ajkaim én annyira dicsőítem az övéit. Tökéletesen ívelt, rózsaszín ajkaira nézek, s egy századmásodperc alatt le is csapok rá. A csók szenvedéllyel teli, a bensőm ég, mintha kandalló lenne a helyén.
 Harry hatalmas ujjai a hajamba túrnak, szabad kezével pedig még közelebb húz magához. Már levegőt is alig kapok, de egyszerűen nem bírom abbahagyni, ajkának tökéletes mozgása, nyelvének felfedező túrája túl vággyal teli. Percek óta ajkain csüngök, s nem bírok leszakadni róla. Végül megszakítja a csókot, s zihálva csukott szemmel homlokát homlokomnak dönti, közben pedig olyan szorosan ölel, hogy ha akarnék se tudnék szabadulni karjai fogságából.
- Harry… - nyögöm ki halkan két szapora levegő vétel között csukott szemmel.
- Igen Angel? – hangja megremeg, ő is szaporán lélegzik, rá is ugyanúgy hatott ez a csók, mint rám.
- Ígérd meg, hogy mindig mellettem maradsz – kértem, könnyeim már nem találtak utat maguknak. Talán már könnyem se maradt, a csatornáim elapadtak. Kezeim már elfehéredtek, annyira szorítottam Harry zakóját, görcsösen kapaszkodtam belé. Tudtam, hogy ezentúl nincs más választás ő a menedékem.
- Ígérem Angel, ígérem – mondta, s végre visszatalált éhező ajkaimra, s újabb és újabb csókkal ajándékozott meg. 

7 megjegyzés:

  1. Gabi, csodálatos lett ez a rész is. Én mondtam neked, hogy megéri várni az írásodra! :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm.:) El sem hiszitek milyen sokat jelentenek nekem ezek a kommentek! :)
      Gabi Gab.xx

      Törlés
  2. Annyira jó, hogy nem hagytad abba :DD Imádom a történetet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Volt mikor meginogtam és azt mondtam, áh úgysem folytatom...de aztán valahogy mégis elkezdtem gépelni a szavakat.:D
      Gabi Gab.xx

      Törlés
  3. Ma kezdtem el olvasni ezt a tortenetet, de nem birok leallni. Alig varom, hogy hozd a kovetkezo reszt mert valami fantasztikus ahogy irsz. Annyira fantaziadus az egesz blog!:) nagyon-nagyon varom a kovetkezo reszt. Bar ahogy nezem az utolso az novemberben volt. De remelem folytatod es minnel hamarabb felteszed a kovetkezo reszt!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Panni!
      Nagyon örülök, hogy rátaláltál a blogra és, hogy ennyire megszeretted.
      Imádom olvasni, mikor azt mondják, hogy szeretik amit írok, pedig nem is olyan hű de jó. De legalább van miért tanulnom tovább. Már most megnyitva csücsül a tálcámon, de valahogy nincs erőm írni. Annyi másba szeretnék belekezdeni...
      Gabi Gab.xx

      Törlés
  4. Én nem régen kezdtem el olvasni ezt a történetet és nagyon tetszik. :-) Kár hogy nincs több rész :-(

    VálaszTörlés