15. fejezet - Ígérd meg!

Sziasztok drága olvasóim! 

Meghoztam a legfrissebb irományomat. Remélem tetszeni fog, nem a leghosszabb, de ennyit sikerült kicsikarnom magamból. Szép hétvégét és jó olvasást! 

Ott álltam előtte könnyes szemekkel, arcomat keze közé fogta és hatalmas levegővételei miatt mellkasa minden második másodpercben az enyémhez ütközött. Mélyen néztünk egymás szemébe, ám megszólalni mégsem tudtunk. Nem tudtam mit is mondhatnék, talán igaza volt, talán nem. Igaza volt, Georgenak nem szabadott volna belekevernie ebbe, de talán akaratlanul tette. Én pedig még mindig gyilkosnak éreztem magam, holott egy pillanatra hittem Harry szavának. Elhittem, mert láttam a szemében azt, amit még senkiében sem. Együtt érzett velem. Nem sajnálkozott, nem sajnált, együtt érzett.

- Más vagy… - mondtam ki halkan -, más, mint a többiek. Értetlenül nézett rám, tudtam, hogy nem érti, de nem volt gond. Elmosolyodtam és arcommal közeledtem felé. Ajkaim súrolták az övéit, a húsos, rózsaszín ajkak gyengéden érintették enyéimet, s mikor ténylegesen megcsókolt, a testem mintha apró darabokra hullott volna és közben tűzijátékot lőttek volna bennem. Lassan kényeztettük egymás ajkait, és ez volt életem legszebb pillanata, a legmeghittebb. Nyelvével bejutást kért számba, én pedig szíves örömest megadtam neki. Van, aki azt mondja, utálja, ha valaki lassan csókol. Talán eddig a pillanatig én is úgy gondoltam, de Harry csókja annyira más, annyi mindent elindít bennem. A tűz, ami most ég ott bent, akkora lánggal ég, hogy az egész város felgyulladna, ha kijutást nyerne a bensőmből. A bőröm bizsergése kellemes érzést ad, és azt hiszem soha, egyetlen férfinak sem sikerült elérnie nálam ilyen hatást. Azt hittem George a mindenem, hogy nem fogok tudni túllépni rajta, de ez nem igaz. Amint ez a férfi belépett az életembe, amikor hozzám szólt a boltban, abban a pillanatban az övé voltam. Éreztem már akkor is a bizsergést, de nem érdekel. És most rájöttem mitől van ez, itt ez a pasi, Harry, aki elvette az eszemet, és a szívemet.

Csókunk lassan véget ért, nekem pedig alig volt erőm, hogy kinyissam szemeimet. Pilláim megremegve emelkedtek feljebb, hogy végre belenézhessek abba a csodálatos zöld szempárba. Kábultan csillogtak, s ugyanúgy tekintetemet kereste.

- Más vagy… - szólaltam meg újra, még mindig nem értette -, sokkal másabb, mint a többiek. Te el tudod hitetni velem egy pillanatra, hogy nem én vagyok a hibás, hogy nem én vagyok a gyilkos. Harry arca megrándult, nem tetszett neki, amit mondtam, gondoltam, hogy nem fog tetszeni neki, de ő mégis többet ért el, mint bárki más.

- Ne csak egy pillanatra hidd el, hanem egy egész életre. Nem vagy bűnös, nem vagy gyilkos, az egész egy baleset volt. Nem kellett volna ott lenned – mélyen nézett a szemembe és próbált meggyőzni az ártatlanságomról. A smaragdzöld szemek annyira mélyrehatóan néztek az enyémbe, hogy a térdem is megremegett tőle. A sírás újra fojtogatott, miért van még mindig itt? Ő miért nem ítél el? Miért próbál meggyőzni, hogy nem vagyok hibás?

- Miért vagy még itt? – kérdeztem halkan és közben eltávolodtam tőle. Ránézni nem bírtam, a földet kémleltem. Megdöbbent, tudom hallottam, ahogy visszatartotta a levegőt. Próbált megfejteni.

- Tessék? – értetlenkedve kérdezte, hangja meglepett volt, mintha nem értené a hirtelen hangulatváltozást és ezt a felesleges kérdezősködést. Miért van itt? Miért nem ítél el? Könnyű, a válasz könnyű lenne, ha elhinném, amit mond, ha érezném, amit érez.

- Miért vagy még itt? Miért nem hagysz itt, mint a többiek? – erélyesebben kérdeztem, s kicsit mintha dühös lennék, nem rá, nem magamra. A helyzetre, amiért megköveteli, hogy ilyet kelljen kérdeznem. Amiért az agyam nem tudja felfogni, hogy valaki nem ítél el, nem hagy itt. Tudja, hogy nem vagyok bűnös, de én… én nem tudom. Talán a fájdalom, a bűntudat, amit érzek nem is amiatt van, hogy megöltem George-ot, hanem attól, hogy mások nem adtak esélyt nekem a magyarázkodásra, el tudták hitetni velem, hogy bűnös vagyok, csak mert nem hallgattak végig és ők maguk is vádoltak.

- Mert fontos vagy nekem. Ezt akartam elmondani mikor idejöttem. Tudom Angel ezer meg egy akadály van köztünk, a karriered, hogy apám mit szólna hozzánk… de nem bírom, Angel annyira vágyom rád, arra, hogy szerethesselek és elmondjam mennyire tökéletes vagy számomra, hogy ajándékokat vehessek neked, amiktől boldog leszel, hogy minden nap elvigyelek munkába, hogy bebizonyítsam neked milyen szuper nő vagy, és, hogy nem egy gyilkos vagy. Angel az egész George ügy nem a te hibád, az egyetlen baklövés az volt, hogy egy olyan féregbe beleszerettél. És a kurva életbe, még úgy is féltékeny tudok rá lenni, hogy már nem is él. És mindez csak azért, mert tudom, hogy szeretted, hogy eltervezted vele az életed. Ha élne, biztosan seggbe rúgnám, mert azt a mocskos drogot választotta helyetted. Számomra elég vagy Te, csak Te! Olyan vagy nekem, mint neki a drog volt. Nem tudott leállni, ezért keverte magát adósságba, ezért történt vele az ami. Én pedig nem bírom ki, hogy ne legyek a közeledbe, érinteni akarlak, érezni mindenhol, a testem minden porcikája az érintésedre éhes. Mióta megláttalak egy normális gondolatom nincsen. És a nap minden percében eszembe jutsz. A tökéletes ajkad, amit annyira szeretnék megcsókolni, újra meg újra, hogy az hihetetlen.

Csak állok itt előtte, a férfi előtt, aki burkoltan, de épp most vallotta be, hogy érez irántam valamit, hogy szeretne szeretni, és szeretné megmutatni, hogy nem vagyok bűnös. A könnyeim patakként csorognak arcomon, s lúdbőrt maga után hagyva lefolyik a nyakamon. Nem bírok mozdulni, nem bírok megszólalni. A szívem hevesen ver, a testem tüzel, úgy érzem, hamarosan elájulok. Lassan lenyugszom, s felfogom szavait. A testem tombol, mintha ezer tűzijáték robbant volna a bensőmben. Újra közelebb lépdelek hozzá, s nem bírom ki, amennyire ő dicsőítette az ajkaim én annyira dicsőítem az övéit. Tökéletesen ívelt, rózsaszín ajkaira nézek, s egy századmásodperc alatt le is csapok rá. A csók szenvedéllyel teli, a bensőm ég, mintha kandalló lenne a helyén.

 Harry hatalmas ujjai a hajamba túrnak, szabad kezével pedig még közelebb húz magához. Már levegőt is alig kapok, de egyszerűen nem bírom abbahagyni, ajkának tökéletes mozgása, nyelvének felfedező túrája túl vággyal teli. Percek óta ajkain csüngök, s nem bírok leszakadni róla. Végül megszakítja a csókot, s zihálva csukott szemmel homlokát homlokomnak dönti, közben pedig olyan szorosan ölel, hogy ha akarnék se tudnék szabadulni karjai fogságából.

- Harry… - nyögöm ki halkan két szapora levegő vétel között csukott szemmel.

- Igen Angel? – hangja megremeg, ő is szaporán lélegzik, rá is ugyanúgy hatott ez a csók, mint rám.

- Ígérd meg, hogy mindig mellettem maradsz – kértem, könnyeim már nem találtak utat maguknak. Talán már könnyem se maradt, a csatornáim elapadtak. Kezeim már elfehéredtek, annyira szorítottam Harry zakóját, görcsösen kapaszkodtam belé. Tudtam, hogy ezentúl nincs más választás ő a menedékem.

- Ígérem Angel, ígérem – mondta, s végre visszatalált éhező ajkaimra, s újabb és újabb csókkal ajándékozott meg. 

14. fejezet - Jobban törődöm veled

Sziasztok! Amint látjátok, már aki még jár erre a blogra, jó pár részt letöröltem, meg van az oka, nem ragoznám, most szerintem jobban megtudnám írni. Nagyobb kiesések lesznek a részek között az tuti. De most meghoztam a 14. fejezetet! Jó olvasást hozzá! 

Lassan közeledtünk a lakásom felé, s mivel a nagy forgalom miatt lassabban haladtunk, több időbe tellett, mire végre kiszállhattam a kocsiból, s könnyeimet törölgetve felmehettem a lakásom ajtajáig. Remegő kezekkel turkáltam a táskámban, amit idegességemben elejtettem. Szitkozódva nekidőltem a falnak, egy gyors hiszti után lehajoltam, hogy összeszedjem a kihullott cuccaimat. Néhány pillanat múlva ismerős kezeket véltem felfedezni az enyémek mellett, s egy mély hang halkan szólt hozzám.
- Segíthetek? – csak egy szó, egy kérdés. A szívem vadul dübörgött, merem állítani még a szomszéd város lakói is hallják. A folyosón csak mi ketten voltunk, s mint egy filmbeli jelenetben, ugyanúgy lepődtem meg az itt létén, mint a romantikus filmek főszereplői. Zöld szemébe néztem, s alig bírtam ki, hogy ne ugorjak a nyakába, ne öleljem át és szorítsam ki belőle a szuszt.
- Harry… - suttogtam halkan, hangom rekedt volt, gyorsan kaptam arcomhoz, hogy az elkenődött sminket eltűntessem onnan, bár valószínű csak még inkább elkentem.  Harry összeszedte a még földön maradt dolgaimat, megkereste köztük a lakáskulcsom, kinyitotta az ajtót, s betessékelt rajta.
- Angel, nagyon sajnálom a történteket. Természetesen megértem, ha Te nem úgy érzel, ahogy én, vagy, ha nem állsz készen egy kapcsolatra… vagy esetleg rám. A döntés a te kezedben van, nem szeretnélek befolyásolni. – Szavai jól estek, ám bennem még akkor is ott volt az a fránya kétségbeesés. Hiszen mi lesz, ha kiderül a múltam. A múlt mindig kísért.
- Nem erről szó sincs… Harry, ez az egész… egyszerűen csak nem könnyű. Nem veled van a baj, hanem velem.
- Mégis mi lehet az a nagy gond, ami kettőnk közé állhat? Hidd el, megtudjuk oldani, csak engedd, hogy segítsek. Túljutunk rajta, ígérem. –Közelebb jött hozzám, amitől gyorsabban kellett levegőt vennem, és a testemben dúló hormonok beindultak. Férfias illata megcsapta orromat, s legszívesebben, átöleltem volna. Kezével megérintette arcomat, mire muszáj volt becsuknom szemeimet, a finom érzés, amit puha bőre okozott, szinte felrobbantotta a testem. Azt kívánnám bárcsak letépné rólam a ruhát és magáévá tenne, de azt hiszem, ez jelen pillanatban nem lenne helyénvaló.
- A múlt Harry, sötét a múltam, nem az vagyok, akinek ismersz. Rosszabb vagyok, embert öltem Harry, embert!! – könnyeim lecsorogtak arcomon, Harry meglepődött pillantással néz rám, kezét leejti arcomról. Egy lépést hátrál, és a fejét rázza. Hitetlen, nem hiszi el, pedig így van. Embert öltem. George az én hibámból halt meg. Az enyémből.
- Érted már? Egy gyilkos vagyok. George az én hibámból halt meg. Nekem kellett volna meghalni, nem neki. Talán drogozott, talán nem volt a legjobb ember, de nem érdemelt halált! – Üvöltöttem, Harry csak megszeppenve állt előttem és nem hitte el, amit hall és lát.
- Te megöltél valakit? Hogy lehetsz itt, szabadlábon, ha egyszer gyilkos vagy? – csak szótlanul álltam pár másodpercig, figyeltem Harry dühtől vörösödő arcát és kemény szavai visszhangoztak a fejemben -
- Válaszolj az Istenért Angel! Válaszolj! – üvöltött tovább. Sírtam, bőgtem. Soha nem éreztem magam ennyire meggyalázva, soha.
- A bíróság nem ítélt el – arca értetlen volt, nem értett semmit -, azt mondták, nem én voltam a hibás. Nem én húztam meg a ravaszt, nem én tehetek róla. Mégis tudom, én vagyok a legnagyobb gyilkos George-dzsal szemben. Megöltem, Őt és a szerelmünket, a jövőnket.
- Mi a francról beszélsz? Ki ez a George? Milyen ravaszt? Mi a fenébe keveredtél Angel? Áruld el! Addig innen haza nem megyek, míg meg nem tudom az egészet – nyakán az erek kidagadtak, és most tudtam borzasztóan ideges. Talán félnem kellett volna tőle, de nem tettem, hiszen tudtam, hogy mire számítsak, senki nem maradna meg egy gyilkos mellett. Az életem romokban, soha nem lesz már teljes, hiszen a sötét múlt fogva tart és nem enged. Rosszabb, mint a börtön.
- Gyerünk már Angel, a francba is, tudni akarom mi ez az egész! Kezdj már neki az Istenért! – gyönyörű zöld szemei, most dühtől elsötétülve néztek rám. A smaragd zöld szemek most olyanok voltak, mint a legsötétebb erdő. A szavak a torkomon akadtak, egyszerűen nem volt erőm kimondani őket. A szívem vadul verdesett, féltem. Félelem lett úrrá rajtam, hogy elveszítem, el fogom veszíteni. Nem lesz senki. Túlságosan közel engedtem magamhoz, ez volt az egyetlen bajom. Ez a vonzódás, már akkor ott kellett volna hagynom mikor először megláttam és éreztem azt a bizonyos szikrát. A szívem, nem fogja bírni az újabb csalódást.
- George a barátom volt, a szerelmem. Egy ideje már együtt voltunk, mikor elkezdett furcsán viselkedni, hangulatingadozásai voltak, sokszor volt ideges. Volt, hogy megütött… nem tudtam mit csinálni, szerettem és mindig megbocsájtottam neki – Harryre néztem, a szemei vérben úsztak az idegességtől, tudtam most rám is dühös, de Georgera is, amiért megmert ütni. A kezei szoros ökölben, azt hittem eltöri a saját erejével az ujjait annyira szorította őket -, Ő pedig mindig visszajött. Aztán egyszer eltűnt. Ideges voltam, hogy mi történhetett vele, egésznap telefonáltam a haverjainak, többen fel sem vették a telefont, páran idegesen beszéltek hozzám, mintha tudnák eljött az idő… de nekem senki nem mondott semmit, csak minél előbb leráztak és hagytak aggódni. Aztán jött egy hívás, ismeretlen számról – a könnyeim folytak az arcomon, az emlék… újra felszabta a sebeket -, egy érdes, mély hang szólt bele. Egyszerre a lényegre tért, azt akarta, hogy fizessem ki George adósságait és mellé még fizessek nekik egy nagyobb összeget. Kaptam rá 3 órát. Harry három óra!! Tudod te milyen kevés az, ha egy embert akarsz megmenteni? Főleg, ha az az ember a szerelmed, aki a mindent jelenti neked? – szemeim dagadtak és vörösek voltak a sírástól, de nem érdekelt, Ő akarta tudni az igazságot.
-  Minden ismerősömet felhívtam, hogy segítsen. Nem lett meg a pénz, kevesebb volt, nem sokkal, de kevesebb. Tudtam, hogy nekik ez nem felel meg, elvittem a pénzt a megbeszélt helyre. Félve mentem az épület ajtaja felé, ahonnan fény szűrődött ki. Egy nagydarab pasas nyitotta ki az ajtót és a karomnál fogva beljebb rángatott. Mikor megláttam Georgot… egy oszlopnak volt kötözve, az arca szét volt verve, csupa vér volt… oda akartam futni hozzá, de visszafogtak – szipogtam egyet, könnyeim patakzottak, ahogy újra magam előtt láttam George szenvedő alakját -, először a pénzt kérték… megszámolták, rájöttek, hogy nem annyi. Tudtam, hogy nem fogom túlélni következmények nélkül. Odalöktek melléje, próbáltam pofozgatni az arcát, hogy valami életjelet adjon, nem tudtam mi van vele, csak annyit láttam, hogy csupa vér. Felköhögött, a szívem vadul verdesett, megnyugodtam, hogy életben van, de nem tudtam mennyire súlyosak a sérülései. A vezérük George-ot kérdezte, van-e valaki, akitől megszerezhetnék a többi pénzt, de ő képtelen volt válaszolni. A pasas rám emelte a tekintetét, undorító, perverz mosollyal jött felém, az arcomat simogatta a fegyverével. Elrántottam onnan, de ő erősen szorította az állkapcsom, s maga felé fordította az arcomat. Azt mondta; kár lenne egy ilyen kis pipit megölni, de hát mit tegyen az ember, ha nincs elég pénze. Kellenek az áldozatok. George megijedt ettől fel akart kelni, megrúgta a férfit, aki erre csak még jobban rám célzott a fegyverével.
- Idő előtt szeretnéd holtan látni? Megadhatom ezt neked. - A kezem szabadon volt, de a sokktól egészen odáig nem is vettem észre. Megfogtam a felém irányuló fegyvert, s próbáltam kiszedni a férfi kezéből. A-aztán minden olyan gyorsan történt, a pasas meghúzta a ravaszt, George pedig egy pillanat alatt összecsuklott. Meghalt. Megöltem, a szerelmem, a jövőm, mindenem oda lett. Én vagyok az, aki megölte. Egy gyilkos vagyok Harry, börtönben lenne a helyem, de nem ítéltek el.

Percekig nem szólalt meg senki, Harry magában őrlődött, nem tudta mit is mondjon, talán fel sem fogta még igazán, amit mondtam, nekem a könnyeim záporoztak, s nem bírtam abbahagyni a sírást. A sebek, a múlt sebei, fájdalmasan nyílnak szét újra és hozzák magukkal az emlékeket.

- Nem a te hibád volt – szólal meg halkan. Csak jobban elkapott a sírás. Tudtam, hogy nem érti meg.
- Gondoltam, hogy nem fogod megérteni. Harry, én öltem meg, hát nem volt elég egyértelmű? – néztem rá könnyes szemekkel. Csak a fejét fogta és ideges volt.  Hirtelen felállt odajött hozzám és két kézzel megfogta az arcomat.
- Nem. A. Te. Hibád. Volt! Fogd fel! Az egész egy kibaszott baleset volt, aminek meg sem kellett volna történnie. Ott sem kellett volna lenned. A rohadt életbe, George nem is szerethetett igazán, ha ebbe belekevert Angel! SOHA, A BÜDÖS ÉLETBEN NEM TENNÉLEK KI ILYEN VESZÉLYNEK! A kurva életbe is, hát már most jobban törődöm veled, mint ő tette! 

13. fejezet - Nem lehet

Sziasztooook!

 Meghoztam az új részt, azt hiszem most van benne egy kis izgalom. Remélem tetszeni fog! Köszönöm az előző fejezethez a kommenteket, remélem ehhez is kapok soook-sok véleményt. 

Jó olvasást! Várom a véleményeket. ;) 

A parti helyszínére odaérve, Harry kisegített a kocsiból, majd a derekamat átölelve indult el velem az ajtó fele. Próbáltam elhessegetni onnan a kezét, de hajthatatlan volt. Engem pedig csak kínzott vele, kezének meleg érintése a bőrömön, olyan volt, mint valami áramütés. Testem felforrósodott tőle, az arcom talán piros is lett, szívem pedig kicsit hevesebben ütötte ritmusát, mint más esetekben, a levegő vételre is muszáj volt odafigyelnem, mert elég nehézkesen ment. Mikor rápillantottam, csak megmutatta tökéletes fogsorát, s kicsit lejjebb simította kezét. Hirtelen megmerevedtem, de Harry nem hagyta, hogy egy pillanatra is megálljak, erősebben fogta a csípőmet, s sétált tovább, mintha ártatlan lenne. Pedig egy mocsok gazember, tudja, hogy játszik a tűréshatárommal. Jó talán én is az övével.

- Jó estét Mr. Styles, Miss Freese – biccentett a bejáratnál Bob a cég biztonsági őre, aki most azt a feladatot is kapta, hogy köszöntse a vendégeket. 

- Jó estét Bob – köszöntem kedves mosollyal az arcomon, mire ő is elmosolyodott. Harry szóra se méltatta ezért oldalba könyököltem.

- Jó estét – morogta, Bob csak biccentett egyet. Harryvel tovább sétáltunk, s az aulában megláttuk a rengeteg embert, akik a cég munkásai és még pár olyan személyt, akik a Styles családhoz tartoznak, valamint az itt dolgozók családtagjai. Főnököm egy kisebb ideig körbe nézegetett, majd miután megtalálta a személyt, akit keresett, odavezetett hozzájuk. 

- Sziasztok – köszönt, feltehetőleg a családjának. Egy középkorú nő állt előttünk, két férfival. A nő valószínűleg Harry édesanyja lehetett, ugyanazok az átható zöld szemeket véltem rajt felfedezni, mint a fián, gyönyörű fekete estélyi ruhát viselt, mely kiemelte csodálatos alakját. Kora ellenére nagyon is fiatalnak látszott, s meg nem mondtam volna róla, hogy két csodálatos férfit szült és nevelt fel. Mellette Patrick állt, a szokásos öltönyében és hátrasimított hajával, mint mindig most is sármos volt, végül pedig egy fiatal Harrynél talán egy – két évvel idősebb férfi állt még körünkben. Haja ugyanolyan göndör volt, mint a főnökömnek, ám ő sokkal inkább a lazább vonalat követte, egy fekete farmer volt rajta egy sima fehér pólóval és rajta egy zakó. Akár az öccse, rendkívül szexi volt, és biztos vagyok benne, hogy ő tényleg kihasználja, hogy ilyen külsővel áldotta meg Isten. 

- Sziasztok, Miss Freese csodásan fest –szólalt meg Patrick halvány mosollyal az arcán. Elpirulva fogadtam bókját, s egy kellemes mosollyal nyugtáztam. 

- Anya, Kevin Ő itt Angel Freese, az asszisztensem és remek barátom – mutatott be Harry az édesanyjának és testvérének, akikkel mosolyogva fogtam kezet.

- Örülök, hogy megismerhetlek kedveském, Diana vagyok, Harry édesanyja – ölelt át kedvesen. Ez csodás nő, még nagyobb mosolyra késztetett, árad belőle a szeretet és az odafigyelés.

- Szia, Kevin vagyok, a főnökös bátyja. Örülök a találkozásnak – csókolt kezet Harry testvére, aki máris levett a lábamról. Az a lazaság, ami áradt belőle, hihetetlen szexi volt, már most látom rajta, hogy minden nő álma. És, ha az öccsével egy légtérbe kerülnek, az biztos, hogy a kiéhezett nők azt sem tudják melyik Styles fiúra figyeljenek. Mindketten olyan szívdöglesztőek voltak, hogy a teremben lévő összes nő lélegzete elakadt, ha csak rájuk néztek. 

- Én is nagyon örülök – mosolyogtam a családra. Harry újra a csípőmre tette hatalmas mancsait, s közelebb húzott magához, persze e tette nem maradt figyelem nélkül. Édesanyja abban a pillanatban ránézett fia, bőrömön nyugvó kezére, majd ránk mosolygott. Remélem, nem hiszi, hogy esetleg több vagyok Harrynek, mint az asszisztense. Elpirultam Diana pillantásától, s muszáj voltam lehajtani fejemet, mert nem bírtam állni a Styles család férfi tagjainak tekintetét. Mikor felnéztem Patrick, kicsit furcsálló fürkészésével találtam szembe magam, azt hiszem a torkom kiszáradt, s ha most nem jutok valami alkohol tartalmú italhoz, Isten bizony nem élem túl ezt az estét. 

- A-azt hiszem, elmegyek innivalóért – szólaltam meg halkan, s eltipegtem a terem túlsó felében lévő pulthoz, ahol az italokat osztogatták. Minél távolabb vagyok a Styles családtól annál jobb. Ám, ahogy gondoltam engem sosem hagynak egyedül, pár pillanattal később Harry jelent meg mellettem, s aggódva nézett rám. Gyors kortyokkal juttattam a szervezetembe a koktélt, amit nem rég kaptam, majd visszafordultam a pultoshoz, s kértem még egyet, egy csábító mosoly kíséretében.

- Mi a baj? – kérdezte gyengéden főnököm. Nem voltam hajlandó válaszolni, s még csak ránézni sem. A határokat feszegeti, és ezek miatt elveszthetem az állásom, ami most nagyon nem jönne jól. A fekete – fehér öltönybe burkolózott férfit figyeltem, ahogy az italomat készíti, persze Harry eléggé ideges volt már, így arcomat megfogva maga felé fordította fejemet. Ránéztem, majd leszedtem magamról a kezeit, s újra a srácot figyeltem, aki egészen jól nézett ki. Rámosolyogtam, ő pedig vissza, s közben azt a valamit rázta a kezében, végül beleöntötte egy pohárba, s egy szexi fogvillantás kíséretében átadta a rendelésem. 

- Ha befejezted a flörtölést Jack-kel elmondanád, mi a fene ütött beléd? – kérdezte sürgető hangon.

- Az történt Mr. Styles, hogy az apja azt hiszi, viszonyom van magával – jelentettem ki, mire kidülledt szemekkel nézett rám, majd hitetlenül elnevette magát.

- Ezt meg honnan veszi Miss Freese? – kérdezte döbbenten, mégis jól szórakozva zavaromon. Ittam egy kortyot a színes italból, majd ránéztem.

- Onnan, hogy láttam, hogyan nézett ránk. Harry a határokat feszegeted, miért kell ölelgetned, mintha a barátnőd lennék? Mindenki félreérti, s legfőképp a szüleid. Az apád abban a pillanatban kitenne a munkahelyemről, ha valami történne köztünk. Csak, ne karolj át, és ne viselkedj úgy, mintha a tulajdonod lennék, és akkor nem veszélyezteted a munkám. Gondolom, te sem szeretnél asszisztens nélkül maradni, nem mintha nem találnál a helyemre mást – hadartam gyorsan, s biztos voltam benne, hogy már piros voltam, mint a paradicsom az idegességtől, ám Harryn ez cseppet sem látszott, csak mosolygott ugyanúgy, ahogy eddig tette, s mellé bólogatott.

- Szóval, azt akarod mondani, hogy úgy viselkedem veled, mintha a csajom lennél – bólintottam -, rendben. Tudod, nem tenném ezt, ha nem néznél ki ilyen hihetetlenül dögösen. Angel láttad már magad a tükörbe? Nincs olyan férfi, aki ebben a teremben ne akarna hozzád érni. És tudod, büszke vagyok arra, hogy téged hívtalak és nem valami luxuskurvát, mert az itt jelenlévő összes nőnél gyönyörűbb vagy. A francba is nem tudom megállni, hogy ne érjek hozzád, annyira gyönyörű vagy és annyira kívánatos – csak ültem a pultnál és néztem rá nagy szemekkel. Elképzeltem, ahogy az ágyban fölém hajolva simogat mindenhol, a testem minden szegletét érinti, forró csókokkal illet…

- Nem Harry, fejezd be! Az asszisztensed vagyok, a munkám forog kockán. Értsd meg, hogy nem lesz köztünk semmi, ha akarnám, se lehetne – feleltem ingerülten. Rám vigyorgott, majd közelebb lépett hozzám, kezeit a csípőmre tette, s hüvelyk ujjaival simogatta fedetlen bőröm. A szívem újra nagyobb ütemre kapcsolt, s a lélegzetem kezdett akadozni, nem néztem a szemébe, nem mertem. Féltem tőle, hogy el fogok gyengülni, nem lesz, mi megállítson, s olyan bűnt kövessek el amit, soha nem szabadna. 

- Szóval, akarod? Mert én nagyon – búgta a fülembe, s beleharapott a fülcimpámba. Egy szikra azon nyomban elindult a testemben, s egészen a lábam közéig hatolt. Megtalálta az egyik gyenge pontom, s már nem is tartottam olyan rossz ötletnek, hogy mi ketten…de aztán mégis. Rájöttem, hogy amit egészen idáig regéltem neki, az mind reális, ha az apja meg is sejtené, hogy van köztünk valami, soha a büdös életben nem dolgozhatnék a Styles vállalatnál. Már pedig nekem igenis szükségem van erre az állásra. Megerőltettem magam, s Harry mellkasára tettem a kezeim és eltoltam magamtól, nem ellenkezett, megértett. 

- Sajnálom, de azt hiszem, most mindennél fontosabb a munkám – válaszoltam, s a ruhámat kicsit megigazítva indultam el a teremben lévő emberek felé. Ismerős arcokat kerestem, ám csekély volt a létszám. Kevés ideje dolgozom itt, így érthető, hogy nem ismerek sok mindenkit. Körbe sétáltam az egész termet, s kedvesen mosolyogtam a férfiakra, akik elismerően mértek végig.

- Úgy látom, ma ön itt a fő szám, nem pedig maga a cég – kuncogott mellettem egy alak. Ijedten néztem fel, a mellettem feltűnő férfira, aki csak mosolygott rajtam. 

- Megijesztett –motyogtam.

- Nem állt szándékomban, elnézést. Csodásan fest, irigylem az öcsémet, hogy ilyen barátnője van – vigyorgott rám, én pedig értetlenül, majd fújtatva néztem rá -, valami rosszat mondtam? – kérdezte aggódva. Rosszat, persze, hogy rosszat. Fél órán keresztül magyaráztam a testvérének, hogy nem lehet köztünk semmi, és, hogy félreérthetik mások a helyzetet. És lám itt az élő példa rá, hogy meg is tették.

- Nem vagyok együtt Mr. Styles-szal, kizárólag csak munkakapcsolat van köztünk – feleltem, s próbáltam mosolyogva nézni rá, hisz ő nem tehet semmiről. 

Az est további részét Kevinnel töltöttem és nagyon jól éreztem magam a társaságában. Megtudtam, hogy ő saját vállalkozásba kezdett. Inkább a sportszerekkel kezdett foglalkozni, a divatot és reklámot meghagyta az öccsének, úgy gondolta, neki több érzéke van hozzá. Míg neki inkább a sportszerek a terepe. Kevin rettentően szórakoztató személyiség, hatalmasakat nevettünk együtt, míg meg nem jelent Harry. Éppen azon nevettünk, hogy mikor pár éve Harry a barátnőjének adott szerenádot a lány erkélyén, a főnököm épp sétált be a teraszról a megszeppent lányhoz, de szerencsétlenségére megbotlott a küszöbben, s egy hatalmasat esett a lány elé. Mikor Harry hazaért elmesélte a bátyjának, aki jó testvérhez illően kiröhögte, majd gratulált neki, hogy sikerült meghódítania a csajt, nem mindennapi módon. 

- Örülök tesó, hogy így akarod elcsábítani Angelt, de azt hiszem nem az én romantikus történeteimmel kéne traktálni, ha magadat akarod behalásztatni, akkor talán a saját sztorijaidat meséld neki – morogta Harry az asztalunk mellett. A testvére furcsállóan nézett rá, nem értette mit is akar ezzel az öccse. 

- Mi van Harry? – nevetett zavartan Kevin, Harry már épp válaszolni készült, mikor felálltam a székről, s bocsánatot kérve a ma esti beszélgetőpartneremtől, elhúztam onnan Harryt. 

- Most még is mi a franc van veled? – vontam kérdőre.

- Remélem jól szórakoztatok, mikor lesz a következő randi? Holnap, esetleg még ma? Persze, ha az egyik Styles-szal nem lehet semmi, ott a másik igaz? – kérdezte, bennem pedig egyre jobban gyűlt a düh.

- Befejezted? Nem akarok semmit Kevintől, ne féltékenykedj. Nincs rá okod, nem vagyok a tiéd, nem vagyok az égvilágon senkid, csak az asszisztensed! A magánéletem nem tartozik rád – kiáltottam rá. Már kint álltunk az épület előtt, s az itt elhaladó emberek igencsak érdekesnek találták a mi kis vitánkat. Csúnyán néztem rájuk, mire tovább sétáltak. 

- Már, azóta rám tartozik mióta találkoztunk – üvöltött vissza rám, mire megszeppenve néztem rá, s kicsit megtántorodtam –, a fenébe Angel, mi a szart csináljak, hogy észrevedd nem akarom, hogy csak az asszisztensem légy, még csak a barátságod sem elég, fogd már végre fel! Leszarom apámat, leszarom a hülye cég szabályait, ha az kell ahhoz, hogy veled legyek, akkor inkább felmondok én, mert tudom mennyire fontos neked ez a kibaszott munka – lépett hozzám közelebb, s a végét már halkabban mondta. Nem lehet, nem lehet igaz. Nem lehetünk együtt, a fejemet ráztam, s könnyes szemmel néztem rá, próbáltam elviccelni az egészet, azzal a kijelentésemmel, hogyha ő felmond, akkor nekem sem lesz munkám, mivel ő a főnököm, de Harry nem találta viccesnek, ahogy másodpercekkel később én sem.

- Sajnálom Harry, nekem ez nem megy. Nem lehetek veled együtt – ráztam a fejem, s könnyes szemmel sétáltam az út szélére, ahol leintettem egy taxit, s beszálltam. Harryre néztem, aki kínjában a haját tépte, s még láttam amint belerúg valamiben, majd ráüvölt a körülötte lévő emberekre, hogy ne bámulják. Halkan szipogva mondtam meg a sofőrnek a címemet, aki bólintott egyet, s elindult.

12. fejezet - Érzések?!

Sziasztok! Két hét után itt az új rész, ne haragudjatok a késésért, nem volt kedvem írni, és az új blogon gondolkoztam. Talán utálni fogtok emiatt a rész miatt, mert tele van párbeszéddel és alig van benne normális leírás, de jelenleg ennyire futotta, ne haragudjatok! A véleményeket köszönöm az előző fejezethez, hamarosan válaszolok rájuk. Remélem ehhez a részhez is sokan írtok majd, nagyon jól esne. Na nem szaporítom tovább a szót. Jó olvasást, várom a véleményeket! :)

Múlthét óta egyre többet vagyok Mr.Styles-szal, aki megkért, hogy a munkahelyen kívül inkább tegeződjünk és hívjam Harrynek. Eleinte zavarban éreztem magam és mindig el felejtettem, hogy tegeződünk, de a nézéséből mindig rájöttem, hogy valami rosszat mondtam így egyből leesett. A múlt heti vacsora remekül sikerült, rengeteg dologról beszélgettünk és úgy érzem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Sokkal komolyabb témák kerültek szóba, mint általában és semmi kétségem afelől, hogy bárkinek elmondaná. Megbízom benne, valamiért kiérdemelte és, ahogy észrevettem ez kölcsönös. Egy újabb oldalát ismertem meg, ami tetszik, mert tudom, hogy komolyan veszi a családi dolgokat és mindenkinek a segítségére siet, ha törik, ha szakad. A mai napunk lazább, vagyis kinek mi, nekem például keveset kell dolgoznom, mert a cég este ünnepli a 10. Évfordulóját, így nincs sok dolgom, mert a fő-fők rendezik az egészet, valamint rendezvényszervezők. Harry megparancsolta, hogy négy óránál többet nehogy merjek dolgozni, mert kipihentnek kell lennem éjjelre, ugyanis én leszek a párja és rengeteg fotós és újságíró jön, hogy a világ egyik legsikeresebb vállalatának évfordulójáról írhassanak. Mielőtt megsértődhettem volna, hogy azt meri állítani, hogy nem vagyok szép, ha kicsit fáradtabb vagyok, kijelentette, hogy persze gyönyörű lennék így is, úgy is. Szokás szerint elpirultam, mire elmosolyodott, majd megjegyezte, hogy jól áll a vörös. És száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem a ruhám színére gondolt.

- Miss Freese, mit keres még itt? Mondtam, hogy nyugodtan menjen haza – szólalt meg egy mély hang az ajtó irányából. Mr. Styles volt az, aki már ment is az irodájába, hogy valamit felkapjon és száguldott vissza hozzám.

- Gyerünk Angel pakolj, hazaviszlek – hangja kedves volt, mégis magabiztos. Gyorsan összepakoltam ami kell, aztán még körbenéztem, és rájöttem, hogy nem fejeztem be egy reklám anyagot.

- Egy pillanat csak még kell valami – hadartam, mire Mr. Styles megrázta a fejét és megragadta a kezem.

- Miss Freese, elismerem a munkáját, de ma nem fog hazavinni egyet sem. Ezen a napon csakis az estére készülődjön, komolyan. Csinálja azt amit a többi nő, órákig a szekrény előtt állni, hogy nincs mit felvennie, végül elmegy inkább vásárolni, meg tudja…amit szoktak, maga a hölgy – hitetlenül felnevettem.

- Mr. Styles? A ruhám már rég megvan, csak tusolnom kell, sminkelni és magamra ölteni a ruhát, semmi más dolgom nincs – kuncogtam el magam.

- Oh – állt meg egy pillanatra -, mindegy, a lényeg, hogy ma nem dolgozhatsz, különben kirúglak. És most komolyan beszélek Angel. Elviszlek valami szépségszalonba, hogy múljon az idő, aztán mikor akarsz, lelépsz, vagy, ahogy gondolod.

- Nem megyek szépségszalonba, most nem költhetek rá – hajtottam le a fejem, s elpirultam szégyenemben.

- Mi? É-én azt hittem elég a fizetés, amit kapsz, hogy eltartsd magad. A fenébe Angel miért nem szóltál, hogy megszorultál? Mégis mennyit fizetsz azért a putriért? Esküszöm, egyszer feldühödök és kiszedlek abból a lakásnak nem mondható valamiből és veszek neked egy házat, kerttel meg mindennel. Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy veszélyben vagy – nagy szemekkel néztem rá.

- Nem szorultam meg, csak drága volt a ruha és már nem fér már sok kiadás a hónapban, de semmi rosszra ne gondolj, egyszerűen csak ebben a hónapban nem vehetek semmi mást az ételen és további háztartási dolgokon kívül.

- Tessék? Mégis mennyibe fájt az a ruha, hogy már nem költhetsz sokat? – kérdezte hitetlenkedve. Pironkodva hajtottam le a fejem, nem szándékozom elmondani neki, mert akkor ki akarja majd fizetni, amit én nem engedek.

- Nem mondhatom el, mert akkor majd ki akarod fizetni, és nem fogod megtenni, mert nem engedem. Én csináltam magamnak a bajt és cseppet sem bántam meg, hogy megvettem azt a ruhát. Ha este meglátsz, lehet te sem fogod bánni, szóval fogd be és vigyél haza, majd találkozom Jakekel.

- Igenis hölgyem – mosolygott, s előre engedett a kocsihoz, majd kinyitotta nekem az ajtót, végül megkerülte a járművet és beült mellém, majd elindultunk.

- Akkor hányra is kell kész lennem? – kérdeztem már vagy századjára, bár tudtam, hogy fél nyolcat beszéltünk, de hátha változtatott a tervén. Az elmúlt hetekben kiismertem annyira, hogy tudjam kiszámíthatatlan dolgokkal állít elő, kiszámíthatatlan pillanatokban.

- Marad a fél nyolc, de ha tényleg úgy gondolod, hogy nem fogom bánni a ruhaválasztást, lehetséges, hogy előbb kell mennem, hogy legyen időm a nyálamat csorgatni és téged nézni – a szememet forgattam és egy kisebbet boxoltam a vállába.

- Jó elég már a bókokból, komolyan olyan idegesítő vagy – szólaltam fel duzzogva.

- Áh, ez remek. Miért vagyok bosszantó? – kérdezte nagy vigyorral az arcán, s egy pillanatra felém fordult.

- Mert mindig zavarba hozol és egész nap vörös a fejem, és ha ez még nem lenne elég, meg is jegyzed, hogy pirosabb vagyok a legérettebb paradicsomnál is – elkuncogta magát, majd végigsimított a combomon. Lemerevedtem, az összes érintése úgy hat rám, mint valami áramütés. Rá emeltem a tekintetem, ő pedig levette a kezét a lábamról és tovább nézte az utat. A légzésem nem volt normális és a belül dobogó szívem sem a rendes ütemét játszotta.

- Most is ezt csinálod – motyogtam halkan, mire jobban elnevette magát. Pár perc múlva megérkeztünk a lakásomhoz, amit egy fintorral az arcán reagált le.

- Komolyan nem akarsz máshova költözni, egy hét múlva össze fog dőlni és, ha te bent leszel ebben a putriban és bármi bajod esik, esküszöm, elátkoztatlak, mert nem hallgattál rám.

- Túlkomplikálod, nincs semmi baja, kicsit romos, de ez van, nekem megfelel és ezt ki is tudom fizetni – forgattam a szemeim, majd kiszálltam a kocsiból, ő is követett, s fel is kísért.

- Tuti, hogy nem éri meg ezért annyit fizetni amennyit te adsz érte. Komolyan Angel, keresek neked valami normális lakást és beszállok a bérbe, csak költözz el innen – nézett rám komolyan és megállított a lépcsőfordulóban. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, s csak néztem azokat a gyönyörű smaragdzöld íriszeket. Miért van rám ilyen hatással? Istenem legszívesebben megcsókolnám itt és most és csak úgy rátapadnék, mint egy pióca. Csakhogy ez a valóság és nem az álmaim, szóval ilyesmiről szó sem lehet.

- Nem engedem, hogy kisegíts, komolyan Harry fejezd be. Jó nekem ez a lakás, nincs ennek semmi baja – néztem vissza rá ugyanolyan komolysággal és határozottsággal a szememben, majd kibújtam a karjai közül és elindultam felfele, ám ő újra megállított és nekitolt a falnak.

- Figyelj…

- Nem beszélhetnénk meg fent? Az összes szomszéd ki fog jönni és hidd el nincs szükségem újra az anyám prédikációjára – vágtam közbe, mire bosszúsan felsóhajtott és kiengedett karjai fogságából, s felfele intett, hogy menjek előre. Persze biztosan a hátsómat stíröli a kis sunyi.

Elővettem a kulcsomat, majd bedugtam a zárba és kinyitottam az ajtót, előre engedtem Harryt, s mentem utána. A nappaliban letettem a táskám az asztalra, majd megszabadítottam lábaim a kissé már kényelmetlen magas sarkú cipőtől.

- Ülj le, kérsz valamit inni? – kérdeztem majd a konyhába mentem, hallottam, ahogy kiabál, hogy kér egy kávét, én pedig egyből fel is tettem. Kivettem a gyümölcsös tálból egy almát, s visszamentem Harryhez.

- Szóval, figyelj rám. Tudom, hogy nem akarod, hogy kisegítselek, de a fizetésed megemelhetem, hiszen megdolgozol érte, szóval kérlek szépen, keressünk egy házat, ami nem omladozik – nézett rám könyörgő szemekkel, s mire eljutott volna az agyamig az információ a kábaságtól, melyet csillogó szemei és szexin mozgó ajkai váltottak ki belőlem, már bólintottam is egyet.

- Vagyis nem, nem tuti, hogy nem! – ráztam meg a fejem és hevesen tiltakoztam. Harry értetlenül nézett rám, majd elmosolyodott.

- Remek, holnap reggel jövök, hogy mit találtam, most megyek. Sok dolgom van, fél nyolcra itt vagyok – adott egy puszit az arcomra, majd eltűnt. Egyből elvörösödtem, majd eszembe jutott, hogy én feltettem a kávét főni.

- De a kávé – szóltam a csukott ajtónak, majd felsóhajtottam és a konyhába mentem, hogy lezárjam a kávéfőzőt. Kiöntöttem magamnak egy bögrével, majd a nappaliba mentem. Megkerestem a telefonom és írtam Jake-nek, hogy jöjjön át, ha tud.

„Ha tudsz, gyere át.xx A. „

„5 perc.xx J.”

Jake tényleg ott volt öt percen belül az ajtómban, s otthonosan beengedte magát és ledobta magát a kanapéra.

- Na mizu? Mi történt ma a főnökkel? – kérdezte kacéran, majd húzogatni kezdte a szemöldökét, én magam is leültem mellé, majd a lábaimat az ölébe tettem.

- Ah, ne is mondd, rábólintottam, hogy elköltözök innen és megemeli a fizetésem.

- De, hát az csak jó nem? Várj, miért költöznél el? – esett le neki hirtelen mit is mondtam. Ráncolt homlokkal nézett rám.

- Harry úgy gondolja nem biztonságos ez az épület és bármikor bajom eshet, ezért azt akarja, hogy költözzek el innen. Hiába mondtam neki, hogy nekem tökéletes ez a lakás és fizetni is tudom, addig nyaggatott, míg beleegyeztem – pirultam el, mert a mondatom utolsó része, talán nem is olyan igaz.

- Ohó, mi történt még? Miért vagy vörös, mint a rák? –kérdezte nevetve, mire még jobban elvörösödtem. A francba, én nem akartam, hogy az érzéseim kitudódjanak…amik persze nincsenek is.

- Semmi, a lényeg, hogy most el kell költöznöm innen – mondtam és sóhajtottam egyet. Jake rám nézett, majd hirtelen felnevetett.

- Angel, ugye tudod, hogy nem kell elköltöznöd? – nevetett tovább majd elkezdte babrálni a harisnyám. Elhessegettem onnan a kezét, mondván fel fog futni.

- De, igenis el kell, Harry azt mondta keres valami lakást – mondtam, nem értem mire akar kilyukadni.

- Édesem, mondd csak, nem érzel te valamit a drága főnökúr iránt? – meghökkenve néztem rá. Az tény, hogy vonzódom hozzá, de, hogy érezzek is valamit iránta, munkakapcsolaton kívül az teljességgel kizárt…azt hiszem.

- Mi? Ugyan már, hülyeségeket beszélsz. Lehet, hogy vonzódom hozzá, mert azért valljuk be jó pasi, sőt…, de hogy érezzek iránta bármit is az…

- Totál érthető – mondta ki Jake. Nem- nem érthető, nem érzek iránta semmit.

- Jake, én nem érzek iránta semmit, hülyeség. Harry a főnököm, én csak az asszisztense vagyok, semmiféle érzelem nincs köztünk – hadováltam össze-vissza. Jake vállat vont, majd felállt és kiment a konyhába, majd egy bögre kávéval jött vissza.

- Szerintem meg, oda meg vissza vagy érte. Szóba kerül és már is vörös vagy, elköltözöl csupán, mert ő azt mondja, hogy el kell, ja és tuti, hogy nem azért egyeztél bele, mert annyit nyaggatott, sokkal inkább, mert elbambultál és jöttek azok a szexi gondolatok mi? – vigyorgott, mire újra elvörösödtem. Jake ismer ez tény és való, na de honnan tudja, hogy elbambultam és jöttek a gondolatok?

- Honnan tudsz te ilyeneket?

- Drágám, az összes nő így egyezik bele, hogy megismerkedjen a kisJake-kel. Annyira elbambulnak, hogy azt sem tudják, hol vannak – vágtam egy fintort.

- Na, erre nem voltam kíváncsi – mondtam. Egy kisebb csend következett, majd eszembe jutott, hogy Jake még nem is tud a céges buliról.

- Ma este céges buli lesz, és a főnököm visz el – mondtam a fekete tv-t bámulva. Jake rám nézett.

- Az komoly, miben mész? – kérdezte. Jake divatfotós is, szóval érthető, hogy érdekli miben is jelenek meg egy rendezvényen, főleg, hogy a főnököm oldalán megyek.

- Pár napja vettem egy ruhát, borzasztó drága volt, de cseppet sem bánom – bementem a szobámba, s levettem a karfán lógó csodaszép ruhámat. Mikor Jake meglátta, szó szerint leesett az álla, majd közölte, hogy Harry el fog ájulni és nem biztos, hogy odaérünk arra a céges bulira.

- Hagyd már abba, nem lesz semmi – ütöttem vállon.

- Vagy mégis, majd meglátjuk – vigyorgott sokat sejtően.

Este hatkor kezdtem el készülődni estére, hosszú fürdőt vettem, majd megcsináltam a hajam és a sminkem, végül magamra öltöttem a ruhámat, és megkerestem a hozzá legjobban illő cipőt. Pontban fél nyolckor csengettek, így az ajtóhoz siettem, s egy parfümfújás közepette ajtót nyitottam az én szexi főnökömnek. A haja kócos volt, mint mindig, fekete öltönye simább volt, mint eddig bármikor, a nyakkendője tökéletesen állt rajta, végül a mosolya sem maradt el. Rajtam legelő tekintetének hatására elpirultam, mint egy tizenéves kislány, majd egy szerény mosolyt villantottam. - Jó leszek így?- kérdeztem feszengve. Kérdésemre leesett az álla. - Tökéletes, bár azt hiszem, a mai este nem téveszthetlek szem elől – mondta, majd felsóhajtott.

- Tessék? Miért nem? – kérdeztem, hiszen nem értettem mire is gondolt. Megfogta a kezem, majd körbeforgatott, hallottam, ahogy lélegzete elakadt, majd nyelt egy nagyot.

- Úristen, nincs más ruhád? – kérdezte ugyanúgy feszengve, mint ahogy én éreztem magam. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Szó sem lehet róla, egy csomó pénzt kiadtam ezért a csodáért, nem halasztom el az alkalmat, hogy viselhessem – ütöttem mellkason.

- Rendben. Előre félek a többi céges bulitól. Jézusom Angel, őrjítően szexi vagy – lélegzetem elakadt szavai hallatára, úgy látszik a vonzódás kölcsönös. Ugyanúgy nyeltem egy nagyot, ahogy az előbb Ő tette, majd gyorsan dadogtam valami olyasmit, hogy „egy pillanat, hozom a táskám”, és befutottam érte. Vörös fejjel mentem vissza hozzá, s bezárva az ajtót elindultunk a számomra első Styles Reklámügynökség céges partijára. 

11. fejezet - Nehéz eset

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Nem is tudom mit mondjak, nem olvastam át, bevallom lusta voltam, holnap, kijavítom ígérem a hibákat, szóval ne haragudjatok, ha találtok benne párat.:)

Jó olvasást, várom a véleményeket! :)

Este kilenckor hazaérve édesanyám várt rám. Van kulcsa a lakásomhoz, így nem gondolkodtam azon, hogy jutott be, mégis meglepődtem, hogy itt van. Mint mindig most is kosztümöt viselt, ami makulátlan volt, magas sarkú lakk cipőt viselt és a haja kontyban volt. Arcán ott volt egy hamis mosoly, de még így is ridegnek látszott.

- Anya te meg, hogy kerülsz ide? – meglepődve kérdeztem, ő pedig annál nyugodtabban, és mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy itt van válaszolt.

- Természetesen azért jöttem, hogy meg nézzem, hogy vagy. Na meg, Janet mesélt valami fiatalemberről, aki körülötted legyeskedik. Házasodni készülsz? Miért nem mondtad el?- a szememet forgattam, Janet hát persze. A szomszédomban lakik egy nő, aki anyám korabeli és mikor beköltöztem életadóm első dolga az volt, hogy leellenőrizze a szomszédjaim. Természetese Mrs. Jones-sal egyből megtalálta a közös hangot, így minden kis lépésemről beszámol neki. Úgy látszik észrevette, hogy az újdonsült főnököm sokat jár erre fele így leadta a drótot.

- Anya, nem készülök férjhez menni. Aki erre járt körülbelül kétszer az a főnököm volt – anyám fenyegetően nézett rám.

- Mr. Grant nem a húszas éveiben jár, Janet pedig azt mondta 25 évesnél több nem lehet a férfi. Mondd meg, ha férjhez akarsz menni. Nehogy nekem titokban házasodj Las Vegasban. Még a végén kiraknának a klubokból, hogy így elzüllött a lányom – újra a szemeimet forgattam, anyám túloz, mint mindig. És most is az a fontosabb, hogy a nagyobb rendű embereknél jó benyomást keltsen és nem az, hogy mi van a lányával.

- Új munkahelyem van. A Styles reklám ügynökségnél dolgozom és a főnököm Harry Styles. Azért volt itt, mert ma elkéstem volna a munkából, ha nem jön el értem, múlthéten pedig Párizsban voltunk konzultáción Mr. Grant-tel, és Mr. Styles hazahozott a reptérről, ennyi. Nem lesz semmiféle házasság, főleg nem ezzel az emberrel – még a hideg is kiráz, ha rá gondolok, hogy jó vagy rossz értelemben, még nem sikerült rájönnöm, de mindenáron azon vagyok, hogy rossz értelemben legyen. Ez az ember, hatással van rám, elgyengülök tőle, ami roppant idegesítő. Tornáztatnom kell magam, hogy még véletlenül se forduljon elő többet olyan, mint amilyen ma történt az irodában. Csak egy figyelmetlenség volt. Bár azt kértem tőle, felejtse el mi volt, nekem beleégett a kép, az érzés az agyamba és a világért sem tudom onnan kitörölni.

- Styles, Patrick Styles az apja? Az ő vállalatuk a legjobban működő most az iparban, kislányom el ne rontsd ezt az esélyt, és legyél minél többet azzal a férfival, még jól jöhet. Remek férj jelölt, kislányom vesd be a csáberődet, ezzel a férfival megütnéd a főnyereményt, sosem lenne gondod az anyagiakkal.

- ANYA! Nekem nem a pénz számít egy kapcsolatban, és megvan a biztos anyagi hátterem, ezen ne aggódj. És nem fogok hozzámenni ehhez a férfihoz, tudod te milyen pökhendi egy alak? Folyamatosan zsarol, hogy menjek el vele valahova, a fene akar vele menni. Nem leszek a legújabb trófeája –anya örömében, mintha felsikkantott volna. Bárcsak tudnám, minek örül ennyire!

- Angel ez remek, oda van érted. Add meg magad neki, ez a férfi mindent megadhat neked a későbbiekben. Nehogy elengedd. Gondolj bele milyen csodás gyerekeitek lennének, az unokáim, Istenem, de csodálatos lenne – már majdnem elsírta magát a képzelgése miatt. Még hogy gyerekek, tőle. Hát anyám biztosan megbolondult.

- Jézusom anya, állj le. Nem lesz semmiféle unoka, semmi férj semmi. Ő csak a főnököm, a munkaadóm, semmi más, fogd fel! – szinte már kiabáltam. Soha nem akartam anyával így beszélni, de ez a helyzet megkövetelte tőlem, hogy nagyra nyissam a szám. Miközben édesanyám pislogva ült a nappaliban, az ajtónál csengettek. Ki a fene jön ilyenkor hozzám? Gyorsan az ajtóhoz siettem, s feltéptem az ajtót, már majdnem rákiabáltam az illetőre, hogy húzzon innen, mikor megláttam Mr. Styles-t.

- Óh, remek, megjött az emlegetett szamár –szegény férfi meglepődve figyelte, ahogy felsóhajtok és vöröslök a dühtől.

- Rosszkor jöttem? Csak egy kis vacsorát hoztam a túlóra miatt, vagy már evett? – kérdezte gyengéden. A szívem persze kalapálni kezdett és arra gondoltam, Úr Isten ő gondoskodik rólam! Ez nem lehet.

- Nem, még nem ettem, jöjjön beljebb, itt az anyám – szóltam nyugodtabb hangon és a halántékomat dörzsöltem. Lassan lépett el mellettem, nekem pedig egyből az orromba kúszott a férfias illata. Tekintetem felemeltem, s végig néztem rajta, ugyanabban a ruhában volt, mint az irodában, csak a zakóját vetette le, így a világoskék ing alatt nyugvó izmai most jobban kirajzolódtak. Istenem, meg akar ölni!

- Az édesanyja? Biztos nem zavarok? – megráztam a fejem, és beljebb invitáltam. Anyám még mindig a kanapén ült, s mikor meglátta Harryt, egyből felugrott, s bemutatkozott.

- Jó estét, Mrs. Freese vagyok, de szólítson csak Christinne-nek, ha jól gondolom, ön a lányom párja – mosolygott rá. Én pedig nagy szemekkel néztem rá, nem hiszem el, hogy ezt mondta neki. Te jó ég, mit gondolhat most rólam.

- Anya, Mr. Styles a főnököm, nem pedig a párom. Azt hiszem az elmúlt fél órában rendesen kifejtettem, ne láss bele dolgokat a semmibe! – ripakodtam rá. Mr. Styles csak mosolygott, majd kezet csókolt anyunak.

- Örülök, hogy megismerhetem Christinne, Harry vagyok. Bár szívesen lennék a lánya barátja, de nekem a munkaadó szerepe jutott – fejtette ki. Remek, most aztán biztosan le fog állni az anyám. A fejében szerintem már az esküvőnket tervezgeti. Édesanyám hatalmas mosolyt rakott az arcára és az eleinte rajta ülő ridegség egy másodperc alatt eltűnt.

- Oh, Angel nehéz eset, de megéri érte küzdeni, remek nő – szégyenemben még jobban elvörösödtem.

- Rendben anya, azt hiszem ideje menned, köszönöm, hogy meglátogattál, én is szeretlek, szia – toltam ki az ajtón. Nem hiszem el! Most dobtam ki az anyámat. És kettesben maradtam a főnökömmel, aki vigyorog.

- Megéri magáért küzdeni, hm, talán megfogadom az édesanyja tanácsát – nevetett.

- Elnézést, csak a szomszédom leadta a drótot, hogy párszor megjelent itt és azt hitte a pasim. Anya persze egyből idejött, mert azt hitte házasodni készülök, és inkább mondjam el, minthogy Las Vegasban menjek, férjhez csak úgy hirtelen. Hiába mondtam, neki, hogy ön csak a főnököm, látja mit művel. Maga persze adja alá a lovat, hogy szívesen lenne a barátom – csapok a mellkasára, mire feljajdul és nevetve hátrébb lép, hogy megtartsa az egyensúlyát -, most aztán biztos, hogy az esküvőnket szervezi a fejében, aztán majd megnézheti, ha pár hét múlva jön a konkrét tervekkel és az esküvőnk időpontjával! – mérges voltam a szomszédomra, a szüleimre és Mr. Styles-ra. Folyamatosan irányítani akarja mindenki az életem, elegem van belőle.

- Hé, nyugodjon meg – simít végig a karomon, a sírás határán állok, ő meg jön a világ legrosszabb nyugtató szövegével -, nem lesz semmiféle esküvői terv. Bár, én azért nem bánnám – mérgesen néztem rá, mire egyből visszavonta, amit mondott -, úgy értem, ki ne akarna elvenni egy ilyen csodálatos nőt, mint maga.

- Jó, már mindegy is, anyám úgysem áll le, míg nem talál nekem egy férjet, majd csak leszáll magáról. Milyen vacsorát hozott? – kérdeztem korgó gyomorral, kopogó szemekkel. Elmosolyodott és felemelt egy zacskót.

- Ananászos, tejszínes csirke, rizzsel és francia salátával. Remélem, megfelel – szinte éreztem az ízét a számban pedig még nem is láttam.

- Ah, Istenem, tökéletes. Itt együnk, vagy a konyhában? Hozok tányérokat, meg evőeszközt, addig keresne valami bort a kis szekrényben? – bólintott egyet és odalépett, hogy kiválassza a megfelelő italunkat.

Gyorsan befutottam a konyhába és vettem elő tányérokat, villákat és késeket. Mire visszaértem, már épp bontotta ki az üveget.

- Egy dugóhúzót kaphatnék?- mosolygott rám. Visszaszaladtam a dugóhúzóért, átadtam neki, s miközben ő a dugót operálta ki az üvegből, én pedig kiszedtem mindkettőnknek az ételt. Olyan gusztusos volt, hogy muszáj volt egy ananászt elcsípnem a doboz tetejéről. Kivettem két poharat a szekrényből, végül leültünk enni. Az első falatnál, muszáj volt felnyögnöm, az az isteni íz, ami szétáradt a számban, egyszerűen mennyei volt. A szememet csukva tartva élveztem a pillanatot. Mikor kinyitottam az íriszeim, egy gödröcskés mosollyal találtam szembe magam, s mintha a kezében megállt volna félúton a villa.

- Mi az leettem magam? – kérdeztem, majd lenéztem magamra, nem volt semmiféle kosz folt rajtam.

- Nem, csak tudja maga akaratán kívül meg fog egyszer ölni engem – mondta, én pedig nem tudtam mire gondol.

A férfi, mikor meglátta, ahogy Angel bekapja azt a kis falat ételt, és amilyen szexi hangon felnyögött, azt hitte itt a vég. Nem hazudott, amikor azt mondta a nő akaratán kívül meg fogja ölni. Attól félt nem fog mindenhová vér jutni a szervezetében, mert az összes a lába közé áramlik majd. Persze a hölgy, mit sem sejtve ette tovább az étket, ő pedig alig bírta ki, hogy ne húzza oda a székét mellé és etesse őt. Amilyen arcot tudott vágni mikor egy kis darabka is bejutott a duzzadt ajkai közé, fogalma sem volt róla, hogy a férfi halálának oka lesz ez. Harrynek egyből eszébe jutott Angel anyjának szavai, nehéz eset, de megéri érte küzdeni. Tudta, hogy igaza van, már az első pillanatban tudta, hogy ő bizony fekete leves lesz. De, hogy érdekelte-e? Cseppet sem, amíg él azon fog dolgozni, hogy ez a nő az övé legyen, testileg és lelkileg is. 

10. fejezet - Felejtsük el

Sziiiasztok! 

Tudom, múltkor még azt írtam, hogy hétvégén hozom az új részt, de ma unalmamban neki álltam és megírtam, bár nem lett valami hosszú és eseménydús, de remélem megteszi. A lényeg amúgy, hogy nem olvastam át, és nem javítottam benne semmit, amiért elnézést kérek, csak most már fáradt vagyok és nincs kedvem hozzá, viszont megvárakoztatni sem akartalak titeket.

Egy új "írásmóddal" jelentkezek, ami külső szemszög. Sokkal könnyebb volt így írni, szóval lehet, hogy többször lesznek így írva a részek. 

Jó olvasást, várom a véleményeket.

Mr. Styles tudta, hogy ez az erős nő a közelében mennyire el tud gyengülni. Nem csak Angel volt ezzel így, hanem maga a férfi is. Nem tudta miért érzi azt, hogy őt nem szabad elengednie. Ha nem volt a közelébe, akkor folyton rá gondolt, ha a közelében volt, nem bírta levenni róla a szemét. Mint valami vírus megfertőzte a testét és mindig ott volt benne. Tudta, hogy türtőztetnie kellene magát, hiszen ezentúl, együtt fognak dolgozni, nem szabadna semmiféle kapcsolatot létesíteniük egymással a munkán kívül, de mikor reggel meglátta, hogy miben jelent meg, elvesztette az eszét és különféle képek jelentek meg a fejében arról, hogy mit művelne a nővel. Aztán később, mikor a kávézóban kilátszott a melltartójának csipkéje, hirtelen szűkebb lett a nadrágja és nem tudta, hogy helyezkedjen el, hogy ne legyen kényelmetlen és feltűnő. Csak rosszabb lett a helyzet, miután a szexuális életéről kezdtek beszélgetni. Harry agyában egyből az jelent meg, hogy mi lenne, ha ez a makacs, karakán hölgy is a szexuális életének részese lenne. Mikor Miss Freese elkezdte ócsárolni magát, hogy nem tökéletes Mr. Styles-ban egyre jobban nőtt az érzés, hogy meg kell tanítnia, hogy fogadja el magát úgy, ahogy van, hiszen tökéletesen fest. Talán nem veszi észre a körülötte lévő férfiak tekintetét, Harry viszont igen és nem tudja, meddig bírja még ki, hogy ne húzzon be az egyik embernek se, aki rá mer nézni és szinte levetkőzteti a szemeivel. S bár ő is ugyanezt csinálja, úgy gondolja, ehhez csak neki van hatalma. Érzi, hogy ő sem közömbös Angelnek, s mindent meg is tesz azért, hogy bebizonyítsa, igaza van. Látta, ahogy elgyengült tőle, ahogy a nyakát csókolta, szinte elolvadt a karjaiban. Mit meg nem tenne azért, hogy örökké a karjaiban tarthassa. Tudta ő maga is, hogy érte megéri küzdeni, akár az életét is feladná érte, az ő boldogságáért. Eddig talán a nők csak arra voltak, jók számára, hogy elkísérjék különböző céges partikra és néhány menetre az ágyban, de ő maga is tisztában volt vele, hogy nincs kiegészülve, valami hiányzik az életéből. Egy hölgy, aki a földön tartja, de olykor el is veszi az eszét. Miután Harry úgy gondolta, eleget kínozta már az asszisztensét, elhízódott tőle és újra a képernyőre meredt. Magában dühöngött, hogy engedett a csábításnak és ezt merte tenni vele, de nem bírta ki, Miss Freese nyaka annyira szexi és olyan kívánatos, hogy muszáj volt belecsókolnia. Ahogy a titkárnője belevájta körmeit a karjába, csak jobban begerjedt. Mi lesz vele ezek után? Hogy bírja ki, hogy ne érjen hozzá? Miss Freese még mindig szaporán vette a levegőt, s a feje lassan kezdett kitisztulni. Hogy engedhette ezt meg magának? És neki? Talán pofon kéne vágnia, gondolta, de mégsem, hiszen élvezte. Inkább felállt az asztaltól és halkan megszólalt.

- Ki kell mennem a mosdóba – Harry csak bólintott egyet. Angel kiment a női mosdóba, s majdnem sírva fakadt, amiért így elengedte magát. 

A fiatalabb Styles, kezeibe temette az arcát, s nem tudta elhinni, hogy ezt tette. Nem bír leállni, pedig muszáj lesz. Ez a nő egy angyal, épp ahogy a neve mondja. Nem szabad elveszítenie- pedig még meg sem kapta-, ha így folytatja, Angel fogja magát és felmond, ami a számára a véget jelenti. Még el sem kezdtek együtt dolgozni, de úgy érzi, nem tudna odafigyelni a munkára, ha Miss Freese nem lenne ott mellette. Vissza kell fognia magát, ha azt akarja, hogy egyszer cégvezető váljon belőle. Ha az apja megtudja mit művelt a nővel, azon nyomban kirúgja a nőt, őt pedig valószínűleg jól helyre tenné. De mit tehetne, ha egyszerűen nem bír ellenállni neki, ha annyira kívánja, hogy szinte beleroskad, ha egy napon nem lehetne az övé. Nem tudja mit is érez valójában, de egy biztos, vonzódik hozzá, ez kétségtelen, tudja jól, hogy Angel is ugyanabban a cipőben jár, csak egyikük sem mer vállalkozni a feladatra, hogy bevallják egymásnak. Talán még nem is lenne itt az ideje, hiszen alig ismerik egymást, szinte semmit nem tudnak a másikról, csak néhány lényegtelen dolgot. S, bár mindegyikük azon van, hogy ez az érzés, ami körülveszi őket eltűnjön, egyre kevesebb ideig tudnak meglenni egymás nélkül. Mr. Styles a hétvégén milliószor fel szerette volna hívni az asszisztensét, hogy egy pillanatra is láthassa, ám gyáva nyúl módjára megfutamodott, és inkább a munkába és a családba temetkezett. Ám ma reggel nem bírta tovább, muszáj volt felhívnia. A nő elkésett volna a munkából, s bár esze ágában sincs kirúgni ezt a csodát, mégis azzal fenyegetőzött. Angel mindig tesz neki egy lépést, mely megkönnyíti a dolgát, hogy láthassa, hogy játékosan zsarolhassa. Már csak pár randit kell kicsikarnia belőle és megüti a főnyereményt, gondolta. Aztán percekkel később rájött, ez így nem fog menni, ő nem határozhatja el magát egy nő mellett. Túl kockázatos. Az apja persze nem így gondolja, ahogy a nagyapja sem. Ők mindinkább arra törekednek, hogy a legfiatalabb Styles fiú is végre megállapodjon. Harry soha nem törődött ezzel az egésszel, míg a felsőbb generáció ki nem jelentette, hogy öt éven belül meg kell házasodnia, vagy nem lesz részvényes a cég vezetőivel együtt. A családtagjai azt várják el, hogy egy, eddig csak szex kapcsolatokból élő férfi elkötelezze magát egy nő mellett. Már, hogy a fenébe találjon egy olyan hölgyet, aki képes lenne hozzámenni? A hír miszerint a csajok a pénzre mennek, talán igaz, de ha Harry Styles megházasodik, az csak is tiszta szerelemből lesz.

Angel jó alaposan megmosta az arcát, majd újra sminkelte magát, az arcáról lecsordogáló vízcseppek között, talán megtalálni pár könnycseppet is, de erről senkinek nem kell tudnia. Ő egy erős független nő, többet nem fog engedni a csábításnak. Főleg nem a főnöke csábításának. Lehet, hogy ez a pasi egy álom, és minden nő oda meg vissza van érte, de ő lesz a kivétel, ő lesz az, akit nem fog érdekelni holmi gödröcskés mosoly, szexin kócos haj, tökéletes arc és a hozzájáruló sportos test. Találni fog magának egy olyan férfit, aki nem csak szexet akar tőle és örökké együtt lesznek majd, mint a mesékben. Bárcsak egy mese főszereplője lennék, gondolta Angel. Az élete sokkal könnyebb lenne, ő lenne a hercegnő, akiért minden hím nemű egyed megküzd, s neki nem kell mást tennie csak ülni a szobájában és nézni a förtelmes szappanoperákat. Aztán végül jönne a herceg, akibe végleg beleszeret és élnek, amíg meg nem halnak. Esetleg még gyerekeket is szülne neki. 

Miután végzett a rendbe szedésével, nagy levegőt vett és visszament az irodába, Harry az asztal előtt ült és épp dolgozott a videó anyagon. 

- Khm, Mr. Styles – szólította meg halkan a férfit-, lehetne, hogy az előbb történteket elfelejtjük, és soha többet nem hozzuk szóba? – kérte szégyenkezve a főnökét. A férfibe, mint ha csak tőrt forgattak volna, már, hogy tudna elfelejtkezni mindarról, ami történt? A fenébe is, látja maga előtt, ahogy Angel a karjaiba simul, és halkan sóhajtozik, valószínűleg a nap minden percében fájdalmas merevedése lesz tőle. S a mellé képzelt képsorok sem segítenek ezen. 

- Természetesen, elnézést kérek a viselkedésemért, azt hiszem elvetettem a sulykot – mondta Harry, és próbált határozottnak tűnni, mint aki soha nem esik ki a főnök szerepéből. Nos, ez bejött, legalábbis Angel számára mindenképp. A nő inkább magába zuhant, mert azt hitte a férfit hidegen hagyják a történtek, pedig, ha tudná, mi folyik a belsőjében, egy percig sem kételkedne.

9. fejezet - Többet szeretnék

Sziiiasztok! 

Elnézést, hogy nem hoztam az új részt előbb, de nem volt kedvem írni, meg fáradt is voltam. De most itt van, nem valami izgi, talán csak a vége. 

Jó olvasást! Várom a véleményeket! 

A munkahelyre beérve, csodálkozva néztem körbe, Mr. Styles pedig mosolyogva figyelte, ahogy szinte tátott szájjal figyelem az épület minden egyes részét.  Nem tagadom, még egyszer sem voltam itt, és furcsa, hogy egy ilyen puccos helyen kell dolgoznom. A régi munkahelyem olyan átlagos volt. Ez viszont, csupa pompa és fényűzés. Az irodámhoz vezető úton bemutatott pár fontos embernek, akikkel valószínű, hogy a későbbiekben is konzultálnom kell. Nem vagyok egy nagy ismerkedő, így biztos voltam benne, ha Mr. Styles nem mutat be nekik, akkor talán hozzájuk sem mernék szólni. Mikor felértünk a legfelső emeletre Mr. Styles benyitott egy ajtón, amin az ő és az én nevem szerepelt. A helyiségbe belépve egy nagy irodát láttam meg, nagy ablak néz kifele a London Eye-ra – hát persze, hogy arra, mit is gondoltam-, bézs színű falak voltak, egy ugyanolyan színű kanapé és fotel is társult hozzá, valamint egy hatalmas íróasztal rajta egy szintén óriási képernyőjű számítógéppel és a mellé társuló, barna gurulós bőrszék. 

- Nos, hogy tetszik? – kérdezte a főnököm. Pislogva néztem rá, majd hirtelen leesett.

- Ez az én irodám? – bólintott egyet – Az egész? Ilyen nagy? És csak az enyém? Ez komoly? – kérdezgettem megállás nélkül. Nem hittem el, hogy egy ekkora szobában fogok dolgozni tök egyedül, tiszta kényelem, rend és sok-sok hely. Eszméletlen. 

- Persze. Miért mit hitt? – nevette el magát.

- Hát az előző munkahelyemen egy ennél kétszer kisebb helyiségben dolgoztam Jake-kel – válaszoltam. Állkapcsa megfeszült, s kezeit ökölbe szorította. Úgy látszik, nem bírja Jake-t, pedig még nem is ismeri. 

- Jake-kel? A legjobb barátja igaz? – mosolyogva bólintottam egyet, ügyet sem vetve arra, hogy már most nem szimpatizál vele – Nos, itt nem lesz Jake, és senki más sem, csak én az ajtó túloldalán – mutatott egy bejáratra, ami az irodámból nyílt. 

- Értem köszönöm –néztem rá. 

- A mai nap el is kezdenénk a munkát, volt pár cég, akik nem elégedtek meg mások munkáival így nekünk kell javítani őket, új ötleteket kell kitalálnunk, hogy máshogy tálaljuk a terméket a vásárlóknak. Láttam a munkáit Miss Freese és be kell valljam, hihetetlenül tetszett, önnek ebben a szakmában van a helye. 

- Köszönöm, reméltem, hogy nem tévesztettem pályát – mosolyogtam rá. 

- Kérem, jöjjön velem az én birodalmamba, mert ott fogjuk végezni a munkát – mondta és elindult az ajtó felé.  Az ő irodája sem volt kisebb, mint az enyém, s ugyanúgy volt berendezve is, kis különbség, hogy az övé már rendetlenebb volt. 

- Talán kezdjük az egyik legnehezebbel és a legnépszerűbbel. Victoria’s secret. Eléggé elrontották az övükét, szinte nem is látszik a termék a bemutatóban, úgy látom, mintha a lányokra lenne vonva a figyelem. 

- Szóval, akkor több kép kell a termékről és kevesebb a lányokról. Ahogy látom, csak tökéletes alkatú nők vannak az anyagban. Talán lehetne szerezni kicsit testesebb modelleket is, hiszen azok a nők is hordanak fehérneműt, akik nem olyan vékonyak, valamint szerintem a pasik is jobban szeretik a husisabb lányokat – tanácsoltam, hisz a videóban és a képeken csak és kizárólag csont vékony csajok szerepeltek. 

- Igen, valóban. Sokkal mutatósabbak lennének azok a modellek, akik nem csontvázak. Szólok Blake-nek majd, hogy szerezzen ennek megfelelően modelleket – írta fel magának egy papírra.

- Mr. Styles csak nem feledékeny? – kérdeztem vigyorogva – Amúgy meg, nem nekem kéne szólni az embereknek, hogy mit intézzenek? Hiszen én vagyok az ön asszisztense, maga helyett végzem a dolgát. Mármint a kisebb részét. 

- Mindig felírom magamnak a dolgokat, nehogy kihagyjak valamit. Ne haragudjon még meg kell szoknom, hogy van egy ilyen csodás nő az oldalamon, mint ön – mosolyodott el, én pedig rend szerint elpirultam – mondja, ön nem szeretne beállni a modellek közé? – vigyora egyre nagyobb lett, én pedig egyre vörösebb, viszont próbáltam tartani magam. 

- Mint mondtam az asszisztense volnék, nem pedig a modellje, szóval ezt felejtse el. Én nem fogok fehérneműbe futkározni, holmi kifutókon, hogy mindenki kritizálja az alakom – válaszoltam, kissé feldúltan.

- Magán nincs mit kritizálni, úgy tökéletes, ahogy van. 

- Messze vagyok a tökéletestől. Tökéletes az, akik ott megjelennek a videókban, nem pedig én – ráztam a fejem. 

- Nincs igaza, azok, akik ott a képernyőn mutatnak, csak a média által beállított kifogástalan nők. Azok, akik igazán megérdemelnék ezt a jelzőt az olyan hölgyek, mint ön. Csodálatos alak, szép arc, és ott domborodik, ahol kell – mondta és megajándékozott a világ legszexibb férfi mosolyával és jöttek a gödröcskék is.

- Hagyja abba, engem nem csábít el a hülye, „maga a tökéletes nekem” dumával és a gödröcskés mosolyával. Jegyezzen meg valamit, nem olyan vagyok, mint a többi könnyűvérű nőcske. Nem fogok ettől – mutattam a kinézetére -, az ágyába bújni és semmiféle kapcsolatot nem fogok létesíteni magával, a munkán kívül – mondtam már idegesen. Csak bólogatott, s a fogait még mindig mutogatta. Az őrületbe kerget ez a férfi! És a legrosszabb, hogy utálom, de vonzódok is hozzá. Ez a magabiztos stílus, ez a gyönyörűen, őrjítően szexi külső, mind megzavar és annyira kívánatos. A szavaim egy százaléka se egyezik a gondolataimmal. Legszívesebben már mennék is az ágyába és tesztelném a lepedőakrobata tehetségét.

- Ugye tudja, hogy amit mondott annak, csak a fele igaz? Mondja, komolyan nem vonzódik hozzám? Hiszen mindenegyes bókomtól elpirul, ami megjegyzem borzasztó szexi és, ha magához érek libabőrös lesz – az arcomhoz nyúlt, s végigsimított rajta, le a nyakamon -, látja? Nem mondhatja, hogy nem érzi ezt a szikrát kettőnk között – suttogta a fülembe, majd eltűrte a hajamat, s egy csókot nyomott a nyakamra. Behunytam a szemem, s élveztem a pillanatot. Tudtam, hogy nem lenne szabad ezt éreznem és élveznem, de egyszerűen kiráz a hideg tőle – sajnos jó értelemben -, és olyan szexuális vonzalmat érzek, ha a közelemben van, mint még soha. Muszáj volt felsóhajtanom, és a szemeimet csukva kellett tartanom, nem bírtam betelni az érzéssel, annyira jó, annyira gyönyörű, annyira élvezetes. Meg fogok halni ettől, csak még többet szeretnék ebből az egészből. 

8. fejezet - Melegség

Sziiiasztok!

Megérkeztem az új résszel. Remélem tetszeni fog, nincs sok hozzáfűzni valóm.

Jó olvasást! Várom a véleményeket.;) 

Egy újabb hét, mely egy új kezdet is. Ma kezdek a Styles vállalatnál, ami azt jelenti, hogy ezentúl, Harry Styles asszisztense leszek. Nem fűlik a fogam az egészhez, de jelenleg nincs választásom. Talán nem is lesz olyan szörnyű. A múltkor, mikor még Párizsban hordoztam a csinos kis fenekem elvitt városnézésre, szegény ember annyi helyet akart megmutatni, hogy egy nap nem volt elég, így másnap is mehettem vele a túrára. Hihetetlen volt, hogy egy teljesen más emberré válik, mikor valami újat mutathat valakinek. Olyan izgatott és vidám lett, hogy hirtelen nem tudtam kivel is vagyok. Persze ez a kis változás még nem jelenti azt, hogy nem utálom őt. Rettentő idegesítő ember, és nagyképű. A lényeg viszont, hogy el lehet viselni, és sokszor még jó fej is tud lenni. És van humora, meglepett, de örültem neki, hogy legalább meg tud nevettetni. Na, igaz a perverz megjegyzései, mintha soha nem akarnának elfogyni. Fogalmam sincs, honnan szedett ennyit össze, de a sétánk alatt, minden második percben megdobott eggyel. Néha nevettem, néha elpirultam, néha pedig felhúztam magam rajtuk, valamint az a tény sem kerülhető el, hogy voltak, különösen izgató megjegyzései és tettei is. Persze a világ összes pénzéért sem vallanám be, se neki, se senkinek. Még magamnak se, sőt elrejtettem az agyam egyik legmélyebb pontjába, ahonnan nem lehet kihúzni őket! Bár azt, ahogy a fülemhez hajolt és belesúgott egy-két olyan megjegyzést, mint például; „Kényelmetlen a blúza? Nyugodtan leveheti, ha gondolja segítek is.” – csak, mert épp megigazítottam és akárhányszor újratűrtem a szoknyámba, minduntalan kibuggyant egy-egy helyen, és ezen felhúztam magam-, valamint még volt; „Ott egy bokor, nincs kedve szórakozni egy kicsit?” – ezt meglehetősen gusztustalannak találtam, és mikor meglátta az arcomon a fintort, egyből elnevette magát. Mikor már órákig tébláboltunk Párizs városában, gondolta megetet, így elhívott vacsorázni, amit én kedvesen visszautasítottam, mire kijelentette, hogy egyszer úgyis elmegyek vele. És azt is megemlítette, hogy az irodában nem válaszoltam a kérdésére, miszerint elmegyek-e vele enni, így a hallgatás beleegyezés elvét „mentette” el magában. Szóval, miután otthagytam az étterem előtt ahova be akart rángatni, visszamentem a hotelba és összepakoltam, majd másnap reggel indult is haza a gépünk. Hétvégén kipihentem az utazást, és furcsa álmok gyötörtek, amikből sajnos nem maradhatott ki Mr. Styles sem.  Nem értem a tudatalattim miért nem érzékeli, hogy ez a pasas, egy önző, nagyképű, kő gazdag alak.

Végül ma reggel hétkor keltem, álmosan fáradtan, nyúzottan. A fürdőbe mentem tusolni, s miután úgy éreztem kellően felkeltem a rám zúduló víztől, kiszálltam a kabinból, megtörölköztem és bekentem magam a narancsillatú testápolómmal, majd a szobába mentem, ruhákért. Nem sokat időztem a kiválasztással, egy sötétrózsaszínű csőszoknyát és egy fehér inget vettem ki a szekrényből. Gyorsan magamra kaptam a fehérneműimet, majd a többi ruhadarabot is, s végül a konyhába mentem egy kávéért. A telefonom megcsörrent az asztalon, gyorsan utána kaptam, s meg se nézve ki hív felvettem.

- Halo, Angel Freese – szóltam bele a készülékbe, közben feltettem a kávét főni. 

- Miss Freese, jól hallom, hogy még otthon van? El fog késni az első munkanapjáról. Mint a főnöke úgy érzem ez túlórát fog jelenteni, vagy egy vacsorát velem – majdnem leforráztam magam a meleg vízzel, mikor meghallottam Mr. Styles hangját.

- Mr. Styles? Honnan tudj a számom? És nem fogok elkésni, nem is vagyok késésben! – gyorsan az órára pillantottam, és elnyomtam magamban egy káromkodást mikor megláttam, hogy tényleg késésben vagyok.  – Jó késésben vagyok, de nem fogok önnel vacsorázni. Kapok kávét az ügynökségen? – kérdeztem reménykedve, s ha igen akkor nem fogok elkésni. 

- Természetesen – kifújtam a levegőt és kikapcsoltam a kávéfőzőmet, majd a nappaliba mentem a cipőmért és a táskámért -, ha velem issza meg – a fenébe! Tudhattam volna, hogy valami csel lesz benne, de már nem mehetek vissza. Fújtattam egyet, belebújtam a cipőmbe, a kis kabátkámat magamra kaptam és már csak a kulcsomat kellett megkeresnem.

- Jó, rendben, csak most letehetem? Tényleg el fogok késni és nem fogok magával vacsorázni – ledobtam a telefonom a dohányzóasztalra és a lakáskulcsot kerestem. – A fenébe, még taxit sem hívtam – morgolódtam. Természetesen elfelejtettem, hogy a Styles vállalat sokkal messzebb van, mint a régi munkahelyem, így nem aggódtam és ugyanúgy készülődtem, mint eddig. Mikor végre megtaláltam a kulcsomat az ajtó melletti polcon, felkaptam a telefonom az asztalról, ami még mindig azt mutatta, hogy hívás van folyamatban. Azt hittem letette.

- Nem tette le? – kérdeztem meglepődve, s közben elindultam lefele. Mr. Styles belenevetett a vonalba.

- Nem, és épp önért indulok, pár perc és ott vagyok, ne hívjon taxit.

- Tessék? Nem kell értem jönnie, eltalálok az ügynökséghez, csak épp késésben vagyok, ha értem mer jönni, esküszöm, felmondok úgy, hogy még nem is dolgoztam önnek!- fenyegettem meg, mire újra felnevetett. Egy dudaszót hallottam kint a ház előtt, a hang irányába fordultam, közben a telefonom elsüketült, ránéztem, láttam, hogy letette. Újra az autó felé néztem, melyből épp Mr. Styles szállt ki.

- Jó reggelt, Miss Freese, jöjjön, igyuk meg azt a kávét – felém dobott egy ezer wattos mosolyt és mellé a gödröcskéket. Egyszer bele fogom nyomni azokba a gödrökbe az ujjam. Végignéztem rajta, egy szürke öltönyt viselt alatta pedig egy halványkék ing, nyakkendő nem volt rajta, talán nem szereti, futott át az agyamon. A haja most is makulátlanul kócos volt. És mint mindig, most is őrjítően szexi volt. Majdnem felsóhajtottam mikor ez eszembe jutott, de gyorsan összeszedtem magam és fejben bevertem magamnak egyet, amiért ilyenekre gondolok. Láttam, ahogy ő is végigmér engem, s alig tudtam elfojtani azt az önelégült mosolyt, ami azért kívánkozott ki, mert tudom, tetszik neki, amit lát. 

- Jó reggelt, köszönöm, majd útközben veszek magamnak, ne fáradjon. Már így is, úgy is késésben vagyok – indultam el gyalog a megfelelő irányba.

- Lehet, de, ha velem jön, azt nem számítom késésnek, így nem ad okot a kirúgásra – vigyorgott. Miért őt kaptam főnöknek? Miért, nem mondjuk az apját?

- Grr, menjen a francba – morogtam és visszafordultam hozzá.

- Hogy mondja? – kérdezett vissza, mosolyogva. 

- Menjünk – villantottam rá egy kényszervigyort.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, s besegített az anyósülésre. Megkerülte a járműt és beült mellém. Boldogan rám nézett, majd elnevette magát arcomat látva, végül pedig elindultunk. Egészen egy Starbucksig meg sem álltunk. Nem vártam meg míg, átjön az én oldalamra és kisegít. Mi vagyok én valami rokkant? Ki tudom nyitni egy autó ajtaját és ki is tudok szállni belőle. Persze az udvariasság meg ilyenek, én utálom. Csak megrázta a fejét és megvárta, míg odaérek mellé. Amint beléptünk az ajtón, megcsapott a frissen sült sütemények és frissen főtt kávék illata. Imádom ezt az illatot. Beálltunk a pulthoz, közben felém fordult.

- Reggelizett már? – a fejemet ráztam, jelezve, hogy üres gyomorral indultam el. Csak bólintott egyet, majd a pultos lányra nézett – két, kakaós csigát és kettő feketekávét – eltorzult az arcom, ki lenne képes olyan mérget meginni. Tiszta feketekávé? Normális ez?

- Khm, az egyik feketét egy latte-ra cserélje, legyen szíves – a lány bólintott, s jelezte, hogy üljünk le, majd kihozza a rendelést.

Az egyik ablakhoz közeli boxba ültünk, lesegítette a kabátomat, majd az üresen maradt székre tette mind az enyémet, mind az övét. Kicsit kínosan éreztem magam, olyan igazi kínos csend volt. Ő csak méregetett a szemeivel, s azok megálltak a mellkasom fele, majd elvigyorodott, ránéztem és nem értettem mi is szórakoztatja, lenéztem magamra, s láttam, hogy egy gombbal kevesebbet gomboltam be így eléggé kivágottnak tűnt az ingem, és a melltartóm csipkéje is kilátszott kicsit. Elpirultam, majd gyorsan begomboltam.  

- Elnézést, a reggeli sietség – habogtam össze-vissza. Csak bólintott, egy kicsit fészkelődött. Óh, mamám, csak nem?! Hirtelen én is elvigyorodtam. 

- Semmi gond, ezért nekem már megérte elráncigálnom önt ide –egyre több fogát láthattam, már majdnem mind a harminckettőt. Még jobban elpirultam. A francba, miért tud zavarba hozni? 

- Fogja be, vannak kifejezetten olyan felsők is amik, direkt annyira kivágottak, nem tudom mitől más ez – morogtam, ő pedig elnevette magát.

- Így van, de egy ilyen kis felejtés, vagy botlás, vagy nem is tudom micsoda, sokkal aranyosabb és szexibb, mint az, ha valaki készakarva rakja ki… khm amije van – mondta. Most én voltam soron, aki nevetett. Ilyen hülyeséget. 

- Ha maga mondja – hagytam rá végül az egészet. A pincérlány épp ebben a pillanatban jelent meg előttünk, s letette elénk a rendelésünket. Mr. Styles maga elé vette a kávéját és a csigáját, úgy ahogy én is, s falatozni kezdtünk. Mikor megláttam, hogy a tiszta feketekávét úgy húzza meg, hogy a szempillája se rebben utána, undorodva néztem rá.

- Hogy lehet azt a mérget meginni? – értetlenül nézett rám, ujjammal a poharára böktem.

- Én így szeretem, már évek óta így iszom – nagy szemekkel néztem rá, mire elkuncogta magát.

- Hogy-hogy még életben van? Én egy olyan pohárral innék meg és már elhaláloznék.

- Megszoktam, na meg ez az egyetlen kávé, amitől fel is kelek. Semmi nem hat egy valamin kívül, de arra most nincs lehetőségem – egy kacér nézés és egy nagy vigyor. 

- Mi az? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam mi az, ami még felkelti azon a mérgen kívül. Csak vigyorgott, s a fejét rázta.

- A reggeli szex – nevetett – de mivel, most nem élek párkapcsolatban erre nincs lehetőségem – rántott vállat. Jaj, szegény, majdnem megsajnáltam. Felhorkantam, mire kérdőn nézett rám.

- Muszáj ahhoz kapcsolatban élnie, hogy szexuális életet éljen? Fogadni mernék, ha kimennénk az utcára és meg kérdeznénk, mondjuk tíz nőt, hogy lefeküdne-e magával, azonnal menne az ágyába. Maga pedig nem olyannak tűnik, aki visszautasítana egy ilyen ajánlatot is.

- Szóval hímringyónak néz? – vonta fel a szemöldökét. Lenyeltem egy falat csigát és egy korty kávét, majd megráztam a fejem.

- Nem ezt mondtam, de biztos vagyok benne, hogy tíznél több egyéjszakás kalandja volt – most én vontam fel a szemöldököm, ő pedig bólintott.

- Talán igaza van, de én inkább maradok egyelőre a kávénál. Nem olyan férfi vagyok, aki kihasználja a nőket. Nagyon is tisztelem őket, ahogy önt is. Nem teszek semmi olyat, amit ők ne akarnának ugyanúgy – nézett mélyen a szemembe. Megforgattam a szemem.

- Mégis elhozott ide, és valószínű a munkahelyre is elvisz, pedig én ellenkeztem.

- Nem vitatkozott sokáig, tehát tudat alatt ön is szerette volna, ha elhozom ide és az ügynökséghez is beviszem. Szeretek magával lenni Miss Freese, mindig feldob a magával töltött idő – mondta kedvesen. Smaragdzöld szemeibe néztem, melyek melegséget árasztottak, s én elvesztem ebben a melegségben. Kifejezetten jól éreztem magam benne.

7. fejezet - Új munka

Haliiii! 

Tudom, hogy hétvégén nem hoztam részt, de nőnapoztam, aztán meg kipihentem a nőnapot.:DD Szerintem ez is kicsit unalmas egy rész lett, de  körülbelül elértün ahhoz a részhez, hogy majd most fejlődik ki igazán a történet, szóval remélem ezentúl izgalmasabb részeket tudok hozni. Köszönöm az előző részhez a kommenteket, hihetetlenül meglepődtem, hogy 9(!!!!!) kommentet kaptam!!!! Imádlak titeket! <3 Na nincs több rizsa! 

 Jó olvasást! Várom a véleményeket.

Mr. Styles mikor meglátta, hogy lesápadtam egy pohár vízzel kínált, amit örömmel fogadtam el. Én nem fogok elköltözni Londonból.

- Mr. Styles, miért kell az ügynökségünknek Párizsba költöznie? Hiszen önök is Londonban terjeszkedtek nem? – tettem fel egy számomra logikus kérdést. Harry csak mosolygott miközben vizet engedett nekem, s átnyújtotta a poharat. 

- Nos, ez igaz, de több vállalatot irányítunk, és amelyik az önök társaságával szerződtet, az épp Párizshoz tartozik, így nem lehet London a központja – bólintottam, jelezve felfogtam, amit mondott. Még mindig letaglózva éreztem magam. Döntenem kell, vagy új állást kell keresnem, vagy költöznöm kell.

- És biztos, hogy szerződést köt a két intézmény? – reménykedve kérdeztem Mr. Styles-t. Elgondolkodva nézett rám, majd nyelvét végigfuttatta ajkain, végül válaszolt:

- Valószínűleg. Úgy tűnt az apámnak bejött a bemutató, biztos vagyok benne, hogy összeköti a vállalatokat. Mi az Miss Freese, talán nem szeretne Párizsba költözni? – mosolygott. Irritált a mosolya, túl tökéletes, meg azok a gödröcskék, Istenem segíts rajtam, miért ilyen vonzó ez a hapsi? 

- Nem igazán, a családom Londonban van és Jake is, és ott élek mióta megszülettem, nem szeretném otthagyni az életem.

- Jake? Ő a párja? – arca megfeszült, s kezei ökölbe szorultak. Örültem és nem is, hogy ilyen reakciót váltana ki belőle, ha kiderülne, hogy van barátom. Gondolkoztam egy kicsit, hogy húzzam az agyát, vagy inkább ne, végül úgy döntöttem megkegyelmezek neki. A fejemet ráztam.

- Nem, Jake a munkatársam és a legjobb barátom már évek óta. Fel sem merült egyikünkben sem, hogy esetleg összejöjjünk – látszólag felengedett, ám a szemében láttam, hogy kételkedik, pedig igazán nincs miért -, bár igazából, nem is tudom, ez miért érdekli önt, a magánéletemhez semmi köze – csak elmosolyodott mondandómra, ami engem roppantul idegesített.

- És mit kell tennem ahhoz, hogy közöm legyen hozzá? – nem számítottam ilyen kérdésre. Kiszámíthatatlan ez az ember, nem akarom, hogy kötődjön hozzám.

- Ne fáradjon, nem engedem önt a magán szférámba, felejtse el – tiltakoztam egyből, mintha csak megadtam volna magam, elvigyorodott és bólintott egyet.

- Biztos benne? Szívesen vacsoráznék önnel, mit szól? – hitetlenül eltátottam a számat, van pofája még randevút is kérni tőlem, mikor épp visszautasítottam. Szörnyű egy ember, már most utálom. Sőt eddig is utáltam, de most jobban.

- Azt hiszem jobb, ha visszamegyünk a tárgyalóterembe, már biztosan végeztek – álltam fel a helyemről, s választ nem adva a kérdésére visszaindultam a főnökömhöz. Az ajtón bekopogtam, az pedig pár pillanat múlva ki is nyílt, Mr. Styles nyitott ajtót.

- Elnézést, sikerült megbeszélni mindent? – kérdeztem halkan. Mr. Styles beinvitált a terembe, és intett, hogy üljek le. Nagy szemekkel figyeltem a két férfit, s közben azon gondolkodtam, hogy a Styles családba mindenki ilyen jól néz ki? Harry apja se semmi, mikor megláttam egyből rájöttem kitől örökölte az adottságait. 

- Nos, Miss Freese, a főnökével megbeszéltem mindent, és örömmel jelentem be, hogy keresheti az új lakását Párizsban, mert a szerződést megkötöttük – rámeredtem a két férfira, majd hirtelen felálltam a helyemről és hangosan kezdtem beszélni. Már majdnem, hogy kiabáltam, de próbáltam türtőztetni magam.

- Tessék? Nem, én nem költözök Párizsba, nem is értem önt, Mr. Grant. Egészen idáig rivális cégnek tartotta a Styles vállalatot, most meg hirtelen megállapodik velük? Mi történt? És talán nem ártott volna engem is tájékoztatni, hogy Párizsba kell költöznöm, ha esetleg elérte volna a célját, és nem pedig percekkel ezelőtt kellett volna megtudnom, az ifjabb Mr. Styles-tól. Én nem fogok költözni, vagy Londonban ad nekem munkát, vagy kirúg, de én nem fogom elhagyni Angliát – fejeztem be a mondandómat dühösen. A két ember, meglepődve figyelte a kirohanásomat, majd Mr. Grant kérdőn fordult felém, és látszott rajta, hogy legszívesebben, beleüvöltené a képembe, hogy egy semmire kellő kis csitri vagyok, és nem beszélhetek ilyen hangnemben vele. Az erek már kidagadtak a homlokán és a nyakán, a kezei ökölbe szorultak. Már majdnem robbant volna, mikor Mr. Styles megszólalt.

- Miss Freese, nyugodjon meg, ha nem szeretne elköltözni, akkor természetesen maradhat Angliában. Szívesen szolgálok önnek munkával, nagyon tehetséges és talpraesett nő maga. Mostanában amúgy is gondolkodom, hogy a fiamnak kéne egy asszisztens, és úgy gondolom, önt nem utasítaná vissza, mint a többieket – ez nem lehet igaz. Már ő is kezdi? Az összes Styles munkát akar nekem adni, miért fontos, hogy az ő cégüknél dolgozzak? -, persze csak akkor, ha Mr. Grant-nek nincs semmi ellenvetése efelől? – kérdőn nézett a főnökömre, aki az állát simogatva gondolkozott.

- És, ha én megengedem, hogy Miss Freese elhagyja az üzemünket, akkor nekem ki lesz az asszisztensem? – kérdezte töprengve. 

- Természetesen én szerzek önnek egy kiváló segítőt, aki itt lakik Párizsban, ne aggódjon – a főnököm megnyugodott és rábólintott az egészre. Rólam volt szó, mégis engem meg se kérdeztek, hogy szeretnék-e Harry alkalmazottja lenni. Még jó, hogy nem. Nem fogok annak az én központú, önző, perverz alaknak dolgozni. 

- Már ne is haragudjanak, de jelen esetben rólam van szó, és még csak meg sem kérdezték, hogy én elfogadnám-e az ajánlatot – háborodtam fel, kissé talán gyerekesen viselkedtem, de Mr. Styles bólintott egyet, s jelezte, hogy mondjam, mit szeretnék – nem lehetne, valami más munka, és nem a fia asszisztensének lenni? Tudja, én nem szimpatizálok annyira a fiával, és nem szeretnék feszültséget a főnökömmel – magyaráztam. Mr. Styles meglepődve nézett rám, majd mosolyogva mondta el a választ.

- Nos, én nem vettem észre, hogy bármiféle feszültség is lenne önök között, és sajnos már mindenhol vannak dolgozóink, csak a fiamnak nincs senki, aki segítene neki, valamint, nem találnék önnek jobb munkát, mint a titkárnői állás – mosolygott rám, én pedig magamban elég jól elátkoztam. 

- És, ha én nem akarok titkárnő lenni, hanem kipróbálnám magam más munkakörben? 

- Más munkakörben? – lépett be Harry is a terembe, fogalmam sincs merre volt eddig, de pont jókor jött –, a más munkakörbe tudja, mi tartozik? Vagy alsóbb rendű, vagy felsőbb rendű, ami az ön esetében igazgatói állás lenne, ami természetesen most még, lehetetlen. Ha csak nem nyit gyorsan egy vállalatot, aminek ön lenne az igazgatója, az alsóbb rendű feladattal pedig nem érne semmit – mosolygott rám, olyan „én nyertem, szóval mondj igent az állásra” mosollyal. Be kell vallanom, igaza van, de én akkor sem akarok neki dolgozni. Már pedig úgy látszik muszáj lesz, amíg nem találok másik munkát, Angliában. 

- Rendben, igaza van. Elfogadom az állást – s már vigyorogni kezdett -, de csak addig, amíg nem találok valami mást Angliában - bólintott egyet jelezve, hogy felfogta. Az apja kezet fogott velem, amolyan „üdvözlöm a csapatban” pillantással. Mr. Grant mosolygott, Harry pedig fürkészett azokkal a gyönyörű, zöld íriszekkel. Tudtam, hogy itt még nincs lerendezve ez az egész, valahogy tuti el fogja érni, hogy örökre neki dolgozzak. 

- Akkor, minden el van rendezve, köszönöm, hogy ideutaztak. Jövő héten, kezdődhet a közös munka, Miss Freese dolgozóink, és persze Harry fiam is szívesen mutatják meg nálunk mi, hogyan megy, szóval egy pillanatig se aggódjon – óh, kedves Patrick, a legkisebb gondom a vállalat működésének betanulása. Jobban érdekel, a fia mit tervez, mert már most félek tőle. Csak bólintottam egyet, majd együtt elhagytuk a tárgyaló termet. A főnököm, vagy a volt főnököm, nem is tudom már, még maradt és beszélgetett egy kicsit Mr. Styles-szal, én pedig épp távozni készültem az épületből és mentem volna várost nézni, ha a fiatalabb Styles nem szól utánam. Próbáltam tudomást sem venni róla, de elkapta a karom és visszahúzott. Most is, mint mindig, a gödröcskék ott virítottak az arcán. Jaj, engedjen már el, kezdek libabőrös lenni ott is ahol még soha nem voltam. 

- Megünnepelhetem önnel, hogy ezentúl, munkatársak leszünk? – kérdezte szemtelenül, és vigyorogva. Kifejtettem a karomat az övéi közül, majd a szememet forgattam.

- Köszönöm az ajánlatot, de sok dolgom van. Nem sűrűn járok Párizsba, szeretném kiélvezni az ittlétet. Egyedül – nyomtam meg a szót. A görbe vonal még mindig ott látszott az arcán, és úgy tűnt egy darabig nem tűnik el onnan. Nem fárad el a szája a sok mosolygástól?Már kezd irritáló lenni. Vagy csak számomra?

- Megmutassam a várost? Gyönyörű helyeket tudok önnek mutatni, amiket valószínűleg magától nem találna meg, én is elég nehezen találtam rájuk – kedvesen mondta, én pedig megadóan sóhajtottam egyet. Körülbelül el is vesznék egyedül ebben a nagyvárosban, szóval valahogy kibírom vele. Csak nem lehet olyan rossz.